Julian Marrero személy
Idézetek
– Nem bánom, ha van konkurenciám. Sőt, szeretem tudni, ki akarja még elnyerni a kezed.
– Én nem így fogalmaznék – szólalt meg Julian. – Az „elnyerni” arra utal, hogy ez egy játék.
– Szófordulat – javította ki Nicolas.
– Tudom – mosolyodott el önelégülten Julian. – A játékokban otthon vagyok. De nem hinném, hogy képletesen értetted. El akarod nyerni a kezét, mégpedig azzal, hogy te vagy a legjobb.
– Tényleg ezt szeretnéd? […]
– Semmit sem kell bizonyítanom – mondta Julian. – Nem az ő kezét igyekszem elnyerni. Hanem a sajátomat ajánlom neki, és mindent, ami együtt jár vele, abban a reményben, hogy elfogadja, és úgy dönt, meg akarja tartani.
65-66. oldal
– […] Sosem adja fel, és ha számítasz neki, fontosabbnak érezheted magad mellette bárkinél a világon, és… – A hangja elcsuklott, mintha be akarná fejezni, de aztán vonakodva hozzátette: – Szerintem fontos vagy neki.
De ennyi elég is volt.
– Na menjünk! – mondta Julian mogorván. – Ha Legend most rögtön visszatérne, agyoncsapna, ha látná, hogy hagylak az út közepén álldogálni.
240. oldal, 32 (Donatella)
– Nem akarom, hogy hazudj. Csak azt kívánom, bárcsak úgy tudnál nekem igazat mondani, hogy azt jól essen hallanom.
239. oldal
Merő erkölcstelenség volt, amit ez a mosoly ígért: olyan helyekre hívta Scarlettet, ahová decens úrilányok még gondolatban sem mernek ellátogatni, nemhogy tényleg odamenni – Scarlett inkább nem akarta elképzelni, miféle dolgokra lehet képes rávenni már lányokat.
– Ne nézz így rám – szólt a fiúra. – Énrám ez nem hat.
– Annál nagyobb élvezet – felelte pimaszul Julian.
108. oldal
– Köszönöm, hogy beengedtél – hallotta most Julian hangját. – Azt hittem, hogy nem akarsz látni többé.
– Mindig látni akarlak – felelte neki Scarlett. – Épp ezért fáj annyira.