Julian Jacos személy
Idézetek
As usual, Julian gave her a book.
(első mondat)
Elkalandoznak a gondolatai, a szeme elhomályosul. Ebben a fényben öregnek és szürkének látom, megkeseredett embernek, akit a halott húga emléke kísért, egy megtört asszonyba szerelmes, és arra kárhoztatták, hogy olyan lányt tanítson, aki csak hazudni képes. A válla fölött meglátom a korábbi idők térképét. Ezt az egész világot szellemek kísértik.
248. oldal
– Tévedés ne essék, lányom – suttogja végül. – Valaki más gyalogja vagy a játékban.
─ Most pedig elkísérjelek a családod szállására, vagy odatalálsz?
Önkéntelenül felmordulok. ─ Tudod egyáltalán az utat?
─ Nem udvarias dolog kételkedni az idősebbekben, Villámlány.
─ Volt egyszer egy tanárom, aki azt mondta, mindenben kételkedjek.
A szeme felcsillan és büszkén kidülleszti beesett mellkasát. ─ A tanárod okos ember volt.
439. oldal
Egykor azt gondoltam, a vér minden, a különbség sötétség és fény között, megmásíthatatlan, áthághatatlan szakadék. Az tette az Ezüstöket hatalmassá, hideggé, kegyetlenné és embertelenné Vörös rokonaikhoz képest. Semmiben sem hasonlítottak ránk, képtelenek voltak fájdalmat, megbánást vagy jóságot érezni. De az olyanok, mint Cal, Julian és még Lucas is megmutatták, mekkorát tévedek. Ők is csak emberek, tele vannak félelemmel és reménnyel. Nem bűntelenek, ahogy mi sem. Én sem.
She had shelves of his so-called gifts. Some given in truth, and some to simply clear space in the library he called a bedroom, where books were stacked so high and so precariously that even the cats had trouble navigating the labyrinthine piles.
4. oldal