Julian Blackthorn személy
Idézetek
[…] Kudarcot vallottam, nem védtem meg egy mondént, akinek szüksége volt a segítségemre. Megesküdtem, hogy kiderítem, ki ölte meg. A tetőn vártam, és…
– Ja, tudjuk, hogy annak mi lett a vége – szólt közbe Julian. – Mindig eszembe fog jutni, valahányszor sajog az oldalam, ha hidegre fordul az idő.
491. oldal, 21. fejezet - Jött egy csúnya szél (Könyvmolyképző Kiadó, 2016)
– Tavvy! – szólt az öccsére Julian. – Ne szaladgálj nyalókával a szádban! A végén még megfulladsz.[…]
– És meghalok?
– Irtózatos halált halsz. – riogatta Julian. – Végzetes, halálos halált. […]
– Mi az Dru?
– Péntek van – emlékeztett a húga. – Palacsintanap. Nem rémlik? Megígérted.
80. oldal
Azt kívánta, bár elfeledhetné a sötétséget, amit a szeme sarkából lát meg-megvillanni. Azt kívánta, bár behunyhatná a szemét, és elengedhetné magát, bár elfeledhetné egy pillanatra, hogy ha elesik, nincs, aki elkapja.
321. oldal, 14. Szemét lesem én
Julian közelebb húzódott, és egy pillanatra összeért a válluk a bátyjával. Sötét haja döbbenetesen elütött Mark szőke tincseitől.
228. oldal
642. oldal, második rész (Ködös Óperencia)
…a legnagyobb félelmeinket nem könnyű csak úgy elhessegetni.
“Solutions aren’t usually mutually beneficial when one party has all the power,” said Julian.
“Faith isn’t never having any doubts; it’s having what you need to overcome them.”