!

Julian Blackthorn személy

Cassandra Clare: City of Heavenly Fire
Cassandra Clare: Mennyei tűz városa
Cassandra Clare – Robin Wasserman: Az elveszett Herondale
Cassandra Clare – Maureen Johnson: The Fiery Trial
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)
Cassandra Clare: Lord of Shadows
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Cassandra Clare: Árnyak ura
Cassandra Clare: Queen of Air and Darkness

Idézetek

>!
Hiory

A képzeletében Jules mindenhová vele tartott. Emma azóta ismerte a fiút,
amióta csak az eszét tudta. A Blackthorn és a Carstairs család mindig közel
állt egymáshoz, és Jules alig pár hónappal volt idősebb nála; a lány soha nem
élt olyan világban, aminek ő nem volt részese. Csecsemőkorukban együtt
tanultak úszni az óceánban. Együtt tanultak járni és futni. Julian szülei a
karjukban tartották Emmát, a fiú idősebb testvérei pedig együtt feddték meg
őket, ha rosszul viselkedtek.
Márpedig gyakran viselkedtek rosszul. Az, hogy a Blackthorn család Oscar
névre hallgató hófehér macskáját kékre fessék, Emma ötlete volt hétéves
korukban. Julian azért elvitte a balhét, mint oly sokszor máskor is.

Kapcsolódó szócikkek: Emma Carstairs · Julian Blackthorn
>!
Hiory

Julian lustán forgatott egy irónt a kezében. Úgy fogta, mint egy ecsetet, amiért
Emma rendszeresen leszidta. Az irónt úgy kell tartani, mint egy irónt;
mintha az ember kezének meghosszabbítása lenne, nem pedig egy művész
eszköze.

Kapcsolódó szócikkek: irón · Julian Blackthorn
>!
Hiory

– Ha zavar, bármikor hívhatsz a teljes nevemen – közölte.
– Mark Antony Blackthorn? – Julian összehúzta a szemöldökét. – Azt sokáig
tart kimondani. És ha megtámad bennünket egy démon? Mire a neved
feléig jutok, meghalsz.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julian Blackthorn
>!
Hiory

– Tetszett, ugye? – kérdezte a fiú.
Clary csodálkozva nézett vissza rá.
– Ki tetszett? – Egy terecskét szeltek át. A lány emlékezett a macskakövekre meg a középen álló kútra, amit most egy kőlappal fedtek be, valószínűleg azért, hogy ne fagyjon be a vize.
– Az a lány. Emma.
– Volt benne valami – ismerte el Clary. – Talán ahogy kiállt Helen öccséért. Julianért. Bármit megtenne érte. Nagyon szereti a Blackthornokat, és mindenkijét elvesztette…
– Saját magadat juttatta eszedbe.
– Nem hiszem – rázta meg a fejét a lány. – Azt hiszem, inkább rád emlékeztetett.
– Mert kicsi vagyok, szőke, és jól áll nekem a copf?

Kapcsolódó szócikkek: Clary Fray · Emma Carstairs · Julian Blackthorn
>!
Csoszi P

– Nem gondolod, hogy a Mark elég fura név? – kérdezte éppen Julian, amikor Emma melléjük ért. – Mármint ha belegondolsz, elég zavaros lehet. „Most tényleg ez a neved, vagy csak a markában tart valaki?”

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julian Blackthorn
>!
Zetsuen

Emma giggled. „You told him Shadowhunters are DIY about their killing?”
„We're DIY about everything.”

Kapcsolódó szócikkek: Emma Carstairs · Julian Blackthorn
Hirdetés
>!
Κ_Αηett

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A moment later, Helen had returned; she was walking slowly now, and carefully, her hand on the back of a thin boy with a mop of wavy brown hair. He couldn’t have been older than twelve, and Clary recognized him immediately. Helen, her hand firmly clamped around the wrist of a younger boy whose hands were covered with blue wax. He must have been playing with the tapers in the huge candelabras that decorated the sides of the nave. He looked about twelve, with an impish grin and the same wavy, bitter-chocolate hair as his sister.

Jules, Helen had called him. Her little brother.

The impish grin was gone now. He looked tired and dirty and frightened. Skinny wrists stuck out of the cuffs of a white mourning jacket whose sleeves were too long for him. In his arms he was carrying a little boy, probably not more than two years old, with the same wavy brown hair that he had; it seemed to be a family trait. The rest of his family wore the same borrowed mourning clothes: following Julian was a brunette girl about ten, her hand firmly clasped in the hold of a boy the same age: the boy had a sheet of tangled black hair that nearly obscured his face. Fraternal twins, Clary guessed. After them came a girl who might have been eight or nine, her face round and very pale between brown braids.

The misery on their faces cut ay Clary’s heart. She thought of her power with runes, wishing that she could create one that would soften the blow of loss. Mourning runes existed, but only to honor the dead, in the same way that love runes existed, like wedding rings, to symbolize the bond of love. You couldn’t make someone love you with a rune, and you couldn’t assuage grief with it, either. So much magic, Clary thought, and nothing to mend a broken heart.

“Julian Blackthorn,” said Jia Penhallow, and her voice was gentle. “Step forward, please.”

Julian swallowed and handed the little boy he was holding over to his sister. He stepped forward, his eyes darting around the room. He was clearly scouring the crowd for someone. His shoulders had just begun to slump when another figure darted out onto the stage. A girl, also about twelve, with a tangle of blond hair that hung down around her shoulders: she wore jeans and a t-shirt that didn’t quite fit, and her head was down, as if she couldn’t bear so many people looking at her. It was clear that she didn’t want to be there — on the stage or perhaps even in Idris — but the moment he saw her, Julian seemed to relax. The terrified look vanished from his expression as she moved to stand next to him, her face ducked down and away from the crowd.

“Julian,” said Jia, in the same gentle voice, “would you do something for us? Would you take up the Mortal Sword?”

Kapcsolódó szócikkek: Helen Blackthorn · Jia Penhallow · Julian Blackthorn
>!
itschristine

“They have a lot on their hands,” Jace said, watching her go. “Good thing they have each other. They always will. That’s what parabatai is about.” He smiled at Alec, who grinned back at him in a way that lit up his whole face.

>!
Balu_

Emma took a deep breath. She remembered Julian telling her once that when things got to be too much, he imagined locking certain situations and emotions away in a box. Shut them away, he'd said, and they won't bother you. They're gone.

43-44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Emma Carstairs · Julian Blackthorn
>!
Balu_

„I see why they say you shouldn't separate parabatai, you just go together, like – ”
„Sherlock Holmes and Dr. Watson,” said Ty, who had gone back to reading.
„Chocolate and peanut butter,” said Tavvy.
„Captain Ahab and the whale,” said Dru, who was dreamily drawing patterns in the syrup on her empty plate.
Emma choked on her Juice. „Dru, the whale and Captain Ahab were enemies.”
„True,” Julian agreed. „The whale without is just a whale. A whale with no problems. A stress-free whale.”

77. oldal