Julian Blackthorn személy

– Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledbe cseng, a szavai örökké a fejedben járnak. Ismered minden álmát, mert a rosszak a te szívedet is megsebzik, a szépek pedig téged is boldoggá tesznek. És nem tartod őt tökéletesnek, hanem ismered minden hibáját, tudod róla a teljes igazságot, felfedezed a legrejtettebb titkait, de mindez nem ijeszt el tőle; sőt ettől csak még jobban szereted őt, mert nem vágysz a tökéletességre. Csakis őt akarod.

108. oldal, 4. S ez lett oka

– Miért húztad ki a nyilat? – faggatta, és lehúzta a saját pulóverét. Egy spagettipántos trikót viselt alatta. Megtörölgette Julian mellkasát és oldalát a pulcsival, felitatta a vért, amennyire csak tudta.
Julian egyre jobban zihált.
– Mert amikor valaki… beléd lő egy nyílvesszőt… – hörögte –, nem az a legelső reakciód, hogy… „Köszi szépen a nyilat, azt hiszem, megtartom.”
– Jó tudni, hogy a humorérzéked sértetlen.

268. oldal

– Más családoknak vajon mi lehet a mottójuk? – elmélkedett Emma.
– Ismersz párat?
– A Lightwoodoké az, hogy „Jót akarunk”
– Nagyon vicces.
Julian a lányra pillantott.
– Nem, tényleg ez a mottójuk.
– Komolyan? És a Herondale családé? „Kifinomultak, de undokok”?
A fiú rántott egyet a vállán.
– „Ha nem tudod, mi a vezetékneved, valószínűleg Herondale lehet”.
Emma nevetésben tört ki.
– És a Carstairseké? – kérdezte, és megkocogtatta Cortanát. – „Van ám kardunk”? „Tompa szerszámok lúzereknek”?
– A Morgensternekét is sejtem – folytatta Julian. – „Kétség esetén robbants ki egy háborút”.
– Vagy mondjuk: „ Volt köztünk egyáltalán akár csak egy jó arc is, de most úgy komolyan”?

– Emma védelmében megjegyezném, hogy Cameron idegesítő, de szexi. – Julian szúrós pillantást vetett rá. – Mármint… elméletben… ha valakinek bejön egy olyan pasi, aki tisztára úgy néz ki, mint Amerika Kapitány vörös hajjal.
– Amerika kapitány kétségkívül a leghelyesebb Bosszúálló – jegyezte meg Cristina. – De nekem a Hulk a kedvencem. Szeretném begyógyítani az összetört szívét.
– Nephilimek vagyunk – hangsúlyozta Julian. – Semmit se kéne tudnunk a Bosszúállókról. Egyébként is – tette hozzá –, nyilvánvalóan a Vasember néz ki a legjobban.

280. oldal, 12. Több volt mint soké (Könyvmolyképző, 2016)

– Ez az én területem. Neked megvannak a saját reménytelen emberkéid New Yorkban.
– Az egyik reménytelen New York-i emberke a gyermekem apja – emlékeztette Magnus.
(…)
– A többiek pedig – tette hozzá Magnus – mind megmentették a világot, legalább egyszer.
Malcolm Julianre és Emmára intett.
– Én nagy reményeket fűzök ezekhez.

164. oldal, 6. Okosabb, mint ő meg én (Könyvmolyképző, 2016)

– Azért féltünk dolgokat, mert becsben tartjuk őket. Azért félünk, hogy elveszítünk valakit, mert nagyon szeretjük. Azért félünk a haláltól, mert becsben tartjuk az életet. Ne kívánd azt, hogy ne félj semmitől. Az csak annyit jelentene, hogy egyáltalán semmit nem érzel.

149. oldal

– Ha zavar, bármikor hívhatsz a teljes nevemen – közölte.
– Mark Antony Blackthorn? – Julian összehúzta a szemöldökét. – Azt sokáig
tart kimondani. És ha megtámad bennünket egy démon? Mire a neved
feléig jutok, meghalsz.

12. oldal

Ahogy Kit apja szokta volt mondogatni különböző bűnözőkkel kapcsolatban, Julian az a fajta ember volt, aki ha leereszkedett a pokolba, úgy jött ki onnan, hogy maga az ördög tartozott neki egy szívességgel.

314. oldal

– Túl sovány vagy – jelentette ki, amilyen kedélyesen csak bírta. – Túl sok kávé, nem elég palacsinta.
– Remélem, ezt írják majd a sírkövemre is.