Julia Pendleton személy
Idézetek
De én úgy hiszem, hogy inkább Juliából hiányzik a tapintat, márpedig a férfiak – én úgy találom – igen tapintatos bánásmódot igényelnek. Ha kedvük szerint bánunk velük, akkor dorombolnak, de ha nem találod el a kedvüket, akkor egyszerűen felnyársalnak (mit szólsz, milyen tapasztalt vagyok!).
74. oldal (Móra, 1963)
Ismerek egy sereg leányt (például Julia is ilyen), aki sohase tudja, hogy boldog. Annyira hozzászokott a boldogsághoz, hogy érzései teljesen eltompultak. Én ellenben életem minden percében tudom, hogy milyen boldog vagyok. És az is akarok maradni, bármilyen kellemetlenségek érjenek is.
156. oldal (Móra, 1963)
Az ő édesanyja Rutherford lány. Ez a család Amerika felfedezésével egy időben vert itt gyökeret, és egy házasság révén rokonságba került VIII. Henrikkel. Apai részről viszont – mint kiderült – jóval az Ádám előtti időkből származnak. Ezért aztán családfájuk legmagasabb ágán egy haladottabb majomfajta ül, nagyon selymes, finom szőrrel és extra hosszú farokkal.
37. oldal
Julia Pendleton betoppant hozzám ma este egy rövidke látogatásra, és itt maradt egy teljes óra hosszat. Beszéd közben családom mineműsége iránt érdeklődött behatóan, és én legjobb iparkodásom mellett sem tudtam a beszédet másra terelni. Mindenáron tudni akarta, hogy mi volt az édesanyám leányneve – hallottál már valaha ilyen szemtelen kérdést intézni egy lelenchez?! Nem volt hozzá bátorságom, hogy megmondjam neki az igazat, s így kiböktem az első nevet, ami abban a pillanatban éppen eszembe jutott, s azt mondtam, hogy anyám született Montgomery. Akkor még azt is tudni akarta, hogy vajon a massachusettsi vagy a virginiai Montgomeryk közül való-e.
Az ő édesanyja Rutherford lány. Ez a család Amerika felfedezésével egy időben vert itt gyökeret, és egy házasság révén rokonságba került VIII. Henrikkel. Apai részről viszont – mint kiderült – jóval az Ádám előtti időkből származnak. Ezért aztán családfájuk legmagasabb ágán egy haladottabb majomfajta ül, nagyon selymes, finom szőrrel és extra hosszú farokkal.
35. oldal (Móra, 1963)