Julia személy
Idézetek
Ezek közt a valószínűleg soha fel nem fedezett dolgok között – mert mind szétporladnak még jóval azelőtt, hogy bárki bárhonnan ideérhetne – ott lesz egy kaliforniai utca egy bizonyos darabkája is, ahol egyszer, egy sötét, nyári délutánon, a lassulás első évének vége felé két gyerek térdelt együtt a hideg földön. Az ujjukat a nedves betonba nyomták, és a legigazabb, legegyszerűbb dolgot írták bele, amit csak ki tudtak találni: a nevüket, a dátumot és a következő szavakat: itt voltunk.
352. oldal
Karen Thompson Walker: Csodák kora 86% Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról
Tetszett a dolog, hogy a múlt megmaradhat, megdermedhet a csillagokban. Jó volt arra gondolni, hogy valahol, úgy száz fényévnyire tőlünk, az idő másik végén valaki, egy távoli, jövőbeli lény épp ezt a pillanatot nézi: ahogy apámmal ott állunk a szobámban, megdermedve a múltban.
125. oldal
Karen Thompson Walker: Csodák kora 86% Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról
Mikor odafordultam Sethhez, láttam, hogy már elaludt. Pólóban és alsónadrágban, összekuporodva feküdt a padlón. Egy ideig még hallgattam megnyugtató szuszogását. Figyeltem a szemhéja rezdüléseit, ahogy álmodott. Már nem volt elég pusztán a közelében lenni. Szerettem volna látni, mit álmodik most éppen. Még oda is vele akartam menni.
316. oldal
Karen Thompson Walker: Csodák kora 86% Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról
Összeszedtük a környéken az utolsó fűszálakat. Eltettük az utolsó margarétát, körömvirágot és loncot. Szótárak lapjai közt préseltük le a virágszirmokat. A saját korunk ereklyéivel töltöttük fel a polcainkat – „nézd csak”, mondjuk majd egy nap, „ezt itt juharnak hívták, ezt magnóliának, ezt nyárfának, ezt meg tölgynek”. Sötét napokon Seth lerajzolta a csillagképeket, mintha nem is olyan sokára az égitestek is eltűnhetnének.
295. oldal