Judy Plum személy
Idézetek
Judy was hooking her rug in her own bedroom, just over the kitchen . . . a fascinating room, so the Silver Bush children thought. It was not plastered. The walls and ceiling were finished with smooth bare boards which Judy kept beautifully whitewashed. The bed was an enormous one with a fat chaff tick. Judy scorned feathers and mattresses were, she believed, a modern invention of the Bad Man Below. It had pillowslips trimmed with crocheted „pineapple” lace, and was covered with a huge „autograph quilt” which some local society had made years before and which Judy had bought.
1. Introduces Pat, 2.
– Te is boszorkány vagy? – tette fel a kérdést merészen Sidney. Már régen meg akarta tudni.
– Lehet bennem egy vonónyi – jelentette ki Judy jelentőségteljesen –, bár még messze vagyok attó', hogy igazi boszorkány legyek.
9. oldal, Első fejezet - Pat bemutatkozik
– Nem vót, csak egy udvarlóm – mesélte egyszer Patnek. – Egy szeles éjszakán az ablakom alatt adott szerenádot, én meg egy kancsó szappanos vizet löttyintettem a nyakába. Lehet, hogy ez kedvét szegte. Mindenesetre ennél tovább sosem jutott.
13. oldal, Első fejezet - Pat bemutatkozik
– És most, drágám, ne feledd, hogy művelcséget mész szerezni. A művelcség nagy dolog, ezt én mondom neked, aki nem szerzett ilyesmit.
55. oldal, Hatodik fejezet - Mibe kerül egy esküvő?
Judy csak köpült és köpült, és amikor Pat késő délután leszaladt a hűvös, pókhálós pincébe, Judy teljesen magánkívül volt.
– Valaki szemmel verte a tejszínt – jelentette ki kétségbeesetten Judy. – Tőből szakad ki a karom, és a vajnak még semmi jele.
66. oldal, Hatodik fejezet - Mibe kerül egy esküvő?
– Úgy érzem, mintha vadbivalyok jártak vóna csűrdöngölőt rajtam.
168. oldal, Tizenhatodik fejezet - Bors megmentése
– Tom Baker ma itt járt egy cicusér' – mesélte Judy. – „Milyen fajta?”, kérdezte ünnepélyesen. Azoknak a Bakereknek sosem vót sok eszük. „Hohó”, feleltem, „ez semmilyen fajta. A mi macskáink közönséges vagy mezei macskák, de szép otthont biztosítunk nekik, és beszélgetünk velük. Időnkint minden magára valamit is adó macska szereti, ha szólnak hozzá”, montam. „No meg azt is szeretik, ha az ember néha megdicséri őket. Így oszt macskamód meg minden más tekintetben is mind kiteszik nekünk a lelküket. Én mán azt is elfelejtettem, hogy néz ki egy patkány”, tettem hozzá. Nehezen tuttam megválni attól a macskától. Egy percig sem kétlem, hogy jól bánnak majd vele, de sosem fogják egész nap elszórakoztatni.
9. oldal
– Minél több helyet és embert szeretsz, Judy, annál boldogabb vagy.
– Hohó, és annál több a szomorúság az életedben.
81. oldal