Judin Raas (Judy Fensson) személy
Idézetek
– Ha mindenkit, aki poszttraumás állapotban marhaságot követ el, jelentenék a kapitánynak – beleértve magamat és a kapitányt is –, senki nem maradna, aki felvehetné a szolgálatot.
350. oldal (16. fejezet, Judy)
– Fenébe – motyogta Reynis. – Hiába az a sok erőfeszítés… De maga… maga meglepően rendes.
– Nem rendes vagyok, hanem orvos – válaszolt Judy, és belenyomta a transzanimátor adagolójába a kijózanító oldatot. – Gyakran iszik?
– Ennyit ritkán – felelte Reynis. – De ahhoz, hogy elaludjak, kell.
– Minden nap?
– Naponta szoktam aludni.
16. fejezet
Én nem vagyok az övé, ő nem az enyém. Nincsenek már birtokok és birtokosok, nincsenek kötelességek és elvárások. A múlt nem köt meg immár, csak van, szabad az út a jövő felé, az élet felé.
– Ez a megbékélésről szól – morogta tiltakozva Judy.
– A megbékélés elsősorban a múlt elengedése.
10. fejezet
– De hát ez egy fontos mestermérkőzés! Nem bántódik meg an Rion azon, hogy a családja nem kíváncsi rá?
Ronen vihogva hajolt közel Judy füléhez.
– An Rion nem kíváncsi a családjára an Tobbelt kivételével, ő meg úgyis mindig ott van.
– Hallottam! – szólt hátra ingerülten Tobbelt-ra, mire Judy elvörösödött zavarában. Ronen azonban csak vigyorgott, aztán előrehajolt a vezetőüléshez.
– An, szerintem neked is kijárna egy Mazdra Immis cím Rion elviseléséért…
[…] a gonoszság egyedüli ellenszere a megbocsátás. Az élet, az újrakezdés egyetlen lehetősége.
19. fejezet
– Mire gondolsz? – kérdezte Judy feszengve, amikor David nem folytatta rögtön.
– Arra, hogy a puszta együttélés helyett megpróbálhatnánk elfogadni egymást. Közeledni egymáshoz. Hátha sikerül.
…
Talán az én életemből, a miénkből sincs már sok hátra. Nem szeretném úgy eltölteni, hogy még csak azt sem tudom, kivel kötöttem egész életre szóló szövetséget. De ez nem működik egyoldalúan.
…