Jude Duarte személy

– Hiányoztál – suttogom a bőrére, és megszédít a vallomás intimitása, meztelenebbnek érzem magam, mint amikor láthatta minden porcikámat. – A halandó világban, amikor azt hittem, az ellenségem vagy, még akkor is hiányoztál.
– Édes nemezisem, mennyire örülök, hogy visszatértél!

– Jude, nem hiheted, hogy nem ismertelek fel. Amint beléptél a terembe, azonnal tudtam, hogy te vagy az.

– Szóval tényleg meggyilkolta Balekint? – kérdezi Nihuar, a jelek szerint képtelen tovább kordában tartani a kíváncsiságát.
– Igen – válaszolom. – Miután megmérgezte a nagykirályt.
– Megmérgezte? – visszhangozza döbbenten Cardanra pillantva.
Cardan vállat von, unottan ül az egyik széken.
– Igazán nem várhatjátok el, hogy minden apróságról beszámoljak.

– Milyen volt? – kérdezem. – Kígyónak lenni.
Habozik.
– Mintha fogságba estem volna a sötétben -válaszolja. – Egyedül voltam, ösztönösen támadtam. Talán nem váltam teljesen állattá, de nem is voltam önmagam. Nem tudtam gondolkozni. Csak az érzések maradtak, a gyűlölet, a rettegés és a pusztítás vágya.
Közbe akarok szólni, de egyetlen mozdulattal elejét veszi.
-És te. – Engem nézve felfelé görbül a szája, nem igazán mosoly, annál több és kevesebb. – Nem sok mindenről tudtam, de téged mindig megismertelek.
És amikor megcsókol, úgy érzem, ismét rendesen kapok levegőt.

Felemelem a műanyag poharamat.
– A családra!
– És Tündérföldére! – emeli Taryn is a sajátját.
– És a pizzára! – szólal meg Oak.
– És a történetekre! – mondja Heather.
– És az új kezdetekre! – teszi hozzá Vivi.
Cardan elmosolyodik, engem figyel.
– És a mesteri tervekre!
A családra, Tündérföldére, a pizzára, a történetekre, az új kezdetekre és a mesteri tervekre. Erre szívesen emelem a poharam.

– Még egy ok arra, hogy ne engedjem meg magamnak ezt a luxust. Nagykirállyá tettél Jude. Akkor hagyd, hogy nagykirály legyek!
Védekezően összefonom a karomat.
– És mi leszek én? A szolgád?
[…]
– Gyere hozzám feleségül! – szólal meg. – Legyél Elfhon királynéja!