Jude személy

– Nincs logikus okod, hogy bízz bennem.
– Talán észrevetted már rajtam, hogy nem igazán erős oldalam a logika.
– Ez igaz. Ez nem az erősséged. Jude ezért szeretett. Azt mondta, tudod, mikor kell megszegni a szabályokat, hogy segíts az embereknek. Azt mondta, olyan vagy, mint egy szuperhős, mert mindig igyekszel jót tenni, akkor is, ha rosszak az esélyek.
– Jude jellemzően túlzott – mondtam, és reméltem, hogy nem érzi, mennyire elszorult a torkom.

– Mennyi időnk van, míg Judith nyafogni kezd, és utánunk jön?
– Maximum tíz percünk.
Talán tizenkettő, ha Liam elvonja a figyelmét

Jude hosszan, elismerőn nézett Dagira.
– Gyerekkorodban a hét napjai feliratos alsógatyáid voltak, ugye?
Dagi egyszerűen feljebb tolta orrán a szemüveget.
– Nem hiszem, hogy az rád tartozna.

182. oldal

Attól, hogy nem veszünk róla tudomást, még nem tűnik el. Olyan pattanás, amely mindig kiújul, akkor is, ha hat különféle módszerrel igyekszünk eltüntetni.

Tudtam, hogy képes megcsinálni. A kiképzésen az ajtófeltörés volt az egyik első szimulációnk. Az egészben az a szörnyű valóság, hogy Jude annyira tudott feltűnésmentes lenni, mint a kőpadlóra eső cintányér, ugyanakkor nem feltétlenül lehetett észrevenni, ha eltűnt.

255. oldal

– Talán csak elmentek valahová – vetette fel Jude.
– Délután négykor, csütörtöki napon? Nem túl valószínű – szólalt meg egy hang a hátunk mögött.
Ez a lány egy kígyó. Ez az egyetlen magyarázat, hogyan volt képes olyan hangtalanul megközelíteni minket az avaron át.

158. oldal

Tudtam, hogy fáradt, és saját tapasztalatból tudtam, mit tesz a kimerültség a tudattal. Milyen trükköket játszik az emberrel, éppen akkor, amikor a védekező reflexei egyenként kikapcsolnak. Nem halottak szellemei kísértik az embert, hanem az emlékei.