Judas Priest személy
Idézetek
1990 nyarán a Judas Priest heavy metal zenekart beperelték, mert állítólag a „Better be you than me” című zeneszámukba a „tedd meg” szubliminális üzenetet rejtették el, melynek hatására két fiatal amerikai fiú, James Vance és Raymond Belknap öngyilkosságot követett el. A perrel kapcsolatos dokumentumokban Rob Halford, a zenekar énekese úgy nyilatkozott, hogy nagyon improduktív lett volna tőlük, ha rajongóikat gyilkolják szubliminális üzenetekkel, és ha egyáltalán bármit beletettek volna a zeneszámokba, az a „vedd meg a lemezeinket” felszólítás lett volna.
536. oldal
Bányai Éva – Varga Katalin (szerk.): Affektív pszichológia Az emberi késztetések és érzelmek világa
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Két barátjához hasonlóan öltözékével ő is akaratlanul Bruce Springsteent utánozta, ámbár, ha valaki rákérdez, bizonyára rávágja, hogy Springsteen egy hülye, nyálas buzi, és ő igenis az olyan dögös heavy metal bandákat csípi, mint a Def Leppard, a Twisted Sister vagy a Judas Priest.
A fesztivál után (1984)
Stephen King: Az 90%
A Városközpont reklámtáblája felé pillantott, és észrevette a kellemetlen meglepetést – ugyanolyan kék betűk fogadták:
JÚNIUS 14-ÉN
HEAVY METÁL MÁNIA!
JUDAS PRIEST
IRON MAIDEN
JEGYEK ITT ÉS A TICKETRON KIRENDELTSÉGEKEN
600. oldal
Stephen King: Az 90%
1990 karácsonya előtt Torontóban léptünk fel a Diamond Club nevű helyen ahol megismerkedtünk Rob Halforddal, ugyanis a Judas Priest szintén a városban koncertezett. Korábban látott egy velünk készített hotelszobás interjút, amelyben Dime British Steel feliratú pólót viselt. Azt hiszem, Rob lépett kapcsolatba Dime-mal, majd lejött mergnézni minket a klubba, és hirtelen azon kaptam magam, hogy együtt nyomja velünk a színpadon a Metal Godsot és a Grindert, amelyeket hajdan mi is feldolgoztunk.
91. oldal, Nyolcadik fejezet - Az első turnék és korai anekdoták (Magánkiadás, 2016)
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története 87% Belső szemmel
Azt pontosan tudtuk, hogy a Persistence of Time nem egy újabb thrash lemez lesz. Annak ellenére, hogy az Among the Living óta 3 év telt el, már nagyon távolinak éreztük magunktól a világát. Felnőttünk, nagyobbak és többek lettünk, mint egy szokványos thrash zenekar, és nem szerettük volna, ha beskatulyáznak bennünket. Azt akartuk, hogy minket is olyan komolyan vegyenek, mint a Judas Priestet vagy az Iron Maident. Természetes fejlődésen mentünk keresztül, megváltoztunk, és elkezdtük felfedezni a súlyos zenék más válfajait.
A thrash fellángolása a ’80-as években vad volt és mindenen átütő, de most már mindenki más irányba tapogatózott. Ugyanez a folyamat játszódott le a brit új hullámos heavy metalban is. A Priest és a Maiden kivételével számos zenekar, akiket imádtunk a korszakból, egyszerűen nem élte túl 1985-öt.
A Metallica kitárta az ajtót, felnyitotta a szemeket. Több volt annál, hogy szimplán az új Maiden, Priest vagy Sabbath legyen. Hogy ők találták-e fel a thrasht? Nem, ezt a stílust az összes későbbi zenekar teremtette meg, bár kétségtelenül a Metallica állította fel a mércét.
„Metallica”, 54. oldal
Mark Eglinton: James Hetfield 70% A Metallica farkasa
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A Judas Priest az egyik legnagyobb brit metálzenekar, legfényesebb sikereinket a nyolcvanas években értük el. De nem ezért vagyok hős. Hanem azért, mert én vagyok az első olyan élvonalbeli metálos, aki coming outolt.
Erre valaki beordította:
– Egy metálos buzeráns? Baromság!
Egy másik:
– Szánalom!
Egy harmadik:
– Kamu! Metálos nem lehet köcsög!
Erre én:
– Nagy tévedés! Hallottál már a Gorgorothról? Mivel lefogadom, lövésed sincs róla, elárulom, hogy az egy norvég black metál banda. Az exénekes történetesen meleg! Vagy ott van Roddy Bottum a Faith No More-ból. Már akkor nyíltan meleg volt, amikor még meg sem születtél!
252-253. oldal
Én adtam neki az első metálkazettát, tehát mondhatjuk, hogy minden az én hibám. Egy Nyugatról csempészett bakelit kazettamásolata volt; a Judas Priest Killing Machine albuma. Aztán idővel még néhányat megszereztem neki, mindig az apja kazettái közé rejtettem őket; az első Accept-albumot, a Black Sabbath első két lemezét, az Overkill – t a Motörheadtől. Ott ültem mellette a szobában, ahogy hallgatta őket, a fülén keresztül én is hallottam minden számot.
294. oldal