Juan Domingo Perón személy
Idézetek
Borges mesélte egyszer, hogy az egyik populista tüntetésen, amelyet 1950-ben a Perón-rezsim szervezett az ellenzéki értelmiségiek ellen, a tömeg ezt a jelszót skandálta: „Cipőt igen, könyvet nem.” A visszavágás – „cipőt is, könyvet is” – nem győzött meg senkit. A tüntetők úgy látták, a valóság – a nyers, szükségszerű valóság – kibékíthetetlen ellentétben áll a könyvek megfoghatatlan álomvilágával. A mindenkori hatalom ezzel az ürüggyel és – egyre hatásosabban – tevőlegesen is igyekszik mélyíteni az élet és az olvasás közötti mesterséges dichotómiát. A népboldogító rendszer azt követeli, hogy felejtsünk, ezért fölösleges fényűzésnek bélyegzi a könyveket; a totalitárius rezsim azt követeli, hogy ne gondolkozzunk, s e célból betilt és fenyegetőzik és cenzúráz; lényegében mindkettőnek arra van szüksége, hogy elbutuljunk, és békésen fogadjuk el lealacsonyodásunkat, épp ezért a szellemi bóvli fogyasztását ösztönzik. Ilyen viszonyok között képtelenség, hogy az olvasó ne legyen fölforgató.
29. oldal, Az utolsó lap (Park, 1998)
Trujjilót elöntötte a düh, amikor megtudta, hogy Batista elhagyta Kubát. Gyávasággal vádolta a kubai diktátort. Diktátor kartársai egymás után szökdöstek el. Márpedig nincs fertőzőbb dolog, mint a népfölkelés. Szökésükkel az ő hatalmát ingatták meg. Tudomására is hozta rosszallását Batista titkárának: „Mind megszöknek! Mind! Pérez Jiménez, Perón, Batista! És mind idejönnek hozzám. Ahelyett, hogy otthon ellenállnának! Hát én? Énrám nem gondolnak! Hát én hova megyek majd?”
84. oldal, 2. fejezet - Egy dél-amerikai diktátor (Európa, 2017)
Robert Merle: Moncada 80% Fidel Castro első csatája
„Háncstalp igen, könyv nem!”, üvölti Perón, és a Buenos Aires-i városi könyvtárból elbocsátott Jorge Luis Borgest kinevezik a nemzeti szárnyas- és nyúlfelügyelethez.
29. oldal
Azok a művek, amelyeket Borges ez idő tájt írt, kivétel nélkül a vak ember védtelenségét fejezik ki a peronizmus barbár fenyegetései közepette. Borges tükreit és labirintusait nem lehetne a maguk teljességében értelmezni, ha figyelmen kívül hagynánk a Peróntól való rettegést. Ha nem volna Perón, Borges műveiből hiányoznának a jelképek, a finom utalások és a perverz metaforák.
54. oldal
Perón újragondolja a világot. Az ember ellentétes és ellenséges vágyak formálta kentaur, aki porfelhőben vágtatva keresi a paradicsomot. A történelem ellentmondások sora; a kapitalizmus és a kommunizmus rovarrá silányítja az egyént, az első kihasználja, a második elnyomja. Csak a perónizmus fog felülemelkedni az individualizmuson és a kollektivizmuson. Egyszerű és populista hitvallás, amely eddig ismeretlen kompromisszumot kínál a test és a lélek, a kolostor és a szupermarket között. Perón az inga függőleges pozícióját ígéri a népének: azt, hogy kivezeti Argentínát, a keresztény, nemzeti és szocialista nemzetet a kentaurkorból.
29. oldal, 9 (Művelt Nép könyvkiadó, 2018)
Hosszan róttuk az utcákat, s nekem az a benyomásom támadt, hogy semmi sincs a helyén. Az a mozi a Santa Fe sugárúton, ahol Juan Peron megismerkedett az első feleségével, most egy hatalmas lemez és videóbolt volt. Némely páholyban művirágok, másokban óriási üres polcok. Egy magát rövidárú kereskedésnek nevező helyen pizzát ettünk, ahol a kirakatban még tartottak sima és cikkcakkos csipkét, meg gombokat.
16-17. oldal
Addig is, amíg a hidegháború elfajulására vár, Perón lesz a nagy ószeres. Végigkutatja Európa szemetét, és hatalmas újrahasznosítási műveletbe kezd: a történelem szemetével fogja uralni a történelmet. Perón megnyitja a kapukat ezer és ezer náci, fasiszta és kollaboráns előtt; katonák, mérnökök, tudósok, technikusok és orvosok érkeznek; háborús bűnösöket hívnak, hogy gátakkal, rakétákkal, atomreaktorokkal szereljék fel Argentínát, és szuperhatalommá változtassák. "
42. oldal
Olyan, egymástól homlokegyenesen különböző politikai vezetőket illetnek a populista jelzővel, mint Chávez, Berlusconi, Zuma, Ahmenidezsád, Perón, Thatcher, Walesa, Sarkozy és Atatürk.
11. oldal
– Nem voltam szerelmes, mama. Soha életemben nem voltam szerelmes, amíg meg nem ismertem Perónt. És Perónt már akkor szerettem, amikor még nem is láttam mert szerettem mindent, amit csinált. Nem minden nővel történik meg ez. Nem mindenki ébred rá arra, hogy megtalálta élete szerelmét, az egyetlen férfit, aki csak az övé és aki mindvégig az egyetlen marad.
38. oldal