Juan személy
Idézetek
Bones fogta a fegyverem és lazán átnyújtotta Jüannak, aki elképedten bámult rá.
– Cicuskának nevezed? És ő hagyja? Engem három napra jégre tett, amikor megpróbáltam. A golyóim azóta se tértek magukhoz, amióta a gerincemnek vágta őket!
– Jól tette – felelte Bones. – Ő csak az én Cicuskám, és senki másé.
183. oldal
Ezért mutattad meg? Hogy ne gondoljam: titkolsz valamit?
– Igen, ez az egyik oka – mosolyodott el Bones. – De a fő ok ott áll mögötted, és mindjárt kap egyet, ha továbbra is így bámulja a fenekedet.
– Amigo! – szólalt meg egy sértett hang. – De hát napok óta nem láttam…
Megpördültem és rávetettem magam. Juan viszonozta az ölelést, és spanyolul búgott örömében.
-Mi querida, előkerült az urad, que bueno. – Igen, én is örülök, hogy megvan – szippantottam. – És hogy te is. Hogy érzed magad?
Juan elvigyorodott. Dévaj mosolya a régi maradt – újabb bizonyíték, hogy az átváltozás nem teszi tönkre a személyiség lényegét.
– Remekül, és most, új szemszögemből még gyö- nyörűbbnek látlak. Micsoda bőr! – simított végig az arcomon. – Magnifico!
– El a kezekkel, haver! Bones szelíden ellökte. Juan változatlanul vigyorgott.
– Sok mindenért kell köszönetet mondanom neked, amigo, de leginkább ezért. Még vonzóbbá tetted számomra a nőket. Micsoda illatuk van! És azok a szívverések! És az ízük… – hunyta le a szemét elragadtatva. – Delicioso! Hitetlenkedve pillantottam Bonesra.
– Elérted, hogy még nagyobb disznó legyen belőle! Bones vállat vont.
– Most még egy kicsit elragadtatják az új érzékei, de majd megszokja. Vagy agyoncsapom, ha elfeledkezik magáról, és akár csak gondolni is mer arra, hogy megtapizza a fenekedet. Azt hiszed, vak vagyok? – csapott a csípőm felé vándorló kézre. – Önuralom, amigo. Tanuld meg!
