!

Józsua személy

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Idézetek

>!
FreeAngel

– Helyes. Akkor nyírd meg a jakot! – mondta a Mester.
    Gondolom nem kellett volna meglepődnöm, amikor másnap Józsua karcolás nélkül, egy köteg jakszőrrel jelent meg a közös ebédlőben.
(…)
– Hogy csináltad? – Ezt tényleg szerettem volna tudni.
– Megmondtam neki, mit csinálok – felelte Józsua. – Mozdulatlanul tűrte.
– Csak úgy megmondtad neki, mit csinálsz?
– Ja. Nem félt, így nem is ellenkezett.. A félelem onnan jön, hogy megpróbálunk a jövőbe látni, Biff. Ha tudod, mire számíthatsz, nem félsz.

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua
>!
FreeAngel

– Nem mehetünk haza – szólalt meg végre Józsua. – Még nem tudok eleget.
– Nem, azt hiszem, tényleg nem. De amit itt megtanulhattál, azt már tudod. Tegyük fel, hogy egy folyóhoz érsz, aminek egy csónakot találsz a partján, és a csónakkal átkelsz a folyón. Jó szolgálatot tesz neked, de aztán a túlparton felveszed a válladra és magaddal viszed?
– Mekkora a csónak? – kérdeztem.
– Milyen színű? – kérdezte Józsua.
– Meddig kéne vinni?
– Viheti Biff az evezőket, vagy azokat is nekem kell?
– Nem! – üvöltött Gáspár. – Nem viszitek magatokkal! Ott hasznos volt, de aztán csak teher.

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua
>!
Marsie

A múltat nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra.

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua
>!
FreeAngel 

Két apró csészét helyezett az asztalra, és elkezdte tölteni a teát.
– Hé, tökfej! – kiáltottam. – Kiöntöd azt a rohadt teát!
    Gáspár elmosolyodott, és letette a csészét az asztalra.
– Hogyan adhatok neked teát, ha már tele a csészéd?
– Hö? – kérdeztem ékesszólón. A példázatok sosem voltak az erősségeim. Ha mondani akarsz valamit, mondd ki. Így persze Józsua meg a buddhisták voltak nekem a tökéletes haverok a maguk egyenes beszédével.
    Gáspár töltött magának teát, majd nagy levegőt vett, és lehunyta a szemét. Egy egész perc is eltelt, mire kinyitotta.
– Ha már eleve mindent tudsz, hogyan taníthatlak? Ki kell ürítened a csészédet, hogy önthessek neked teát.

207. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Gáspár · Józsua · tanulás · tudás
>!
FreeAngel

…Felállíttatta velünk a cölöpöket egy sorba, úgy féllépésnyire egymástól, majd azt mondta, ugorjunk fel az egyikre, és ott álljunk meg. A délelőtt azzal telt, hogy felvakartuk magunkat az udvar durva kövéről, de végül csak ott egyensúlyoztunk fél lábon egy-egy cölöpön.
– És most? – kérdeztem.
– Most semmi – felelte Hármas. – Csak álljatok.
    Hát álltunk. Órákig. A nap átvágott az égen, a lábam és a hátam sajogni kezdett, és megint leestünk, Hármas pedig újfent ránk ripakodott, hogy ugrás vissza. Mire leszállt az est, már órákig tudtunk állni leesés nélkül. Akkor Hármas azt mondta:
– Most ugorjatok át a következő oszlopra!
    Hallottam, hogy Józsua mélyet sóhajt. Elnéztem a cölöpöket, és már láttam, miféle fájdalom vár ránk, ha ezt az egészet végig kell ugrálni. Józsua állt mögöttem az utolsó cölöpön, így neki kellett arra ugrani, amin én álltam. Nem csak hogy át kellett ugranom a következő cölöpre és ott megállni, de mindezt úgy, hogy közben nem döntöm fel azt, amelyikről elugrok.
– Most! – csattant fel Hármas.
    Ugrottam… és elvétettem. A cölöp kibillent alólam, fejjel értem a kőre. Fehér fény villant a szemem előtt, és tűz nyilallt a nyakamba. Mielőtt összeszedhettem volna magam, Józsua zuhant rám. – Kösz – hálálkodott, hogy puha zsidóra esett, és nem kemény járókőre.
– Fel! – kommandírozott Hármas.
    Felállítottuk az oszlopokat, és megint felugrottunk. Ezúttal mindkettőnknek elsőre sikerült. Aztán vártuk a parancsot a következő ugrásra. Felkelt a hold, mi meg néztük a cölöpöket, azon merengve, meddig tart, mire végigérünk, meddig várat minket Hármas, és nem tudtunk nem gondolni arra, hogy Gáspár kilenc évig ült. Nem emlékeztem, mikor éreztem utoljára ekkora fájdalmat, ami nem semmi, ha az embert már egy jak is megtaposta. Próbáltam elképzelni, mennyi fáradtságot és szomjúságot bírok ki, mire leesem, amikor Hármas megszólalt:
– Elég. Menjetek aludni!
– Ennyi? – kérdezte Józsua. Ahogy leugrott a cölöpről, összerándult. – Minek állítottunk fel húsz cölöpöt, ha csak hármat használunk?
– Minek gondoltál húszra, amikor egyszerre csak egyen tudsz állni? – kérdezett vissza Hármas.
– Pisálnom kell – mondtam.
– Pontosan – bólintott a szerzetes.
    Na, ez a buddhizmus.

209-210. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · buddhizmus · Gáspár · Józsua
>!
FreeAngel 

    Gáspár a legtöbb kérdésemre azt felelte, „Menj ülni!”, a neheztelésem pedig azt jelentette, hogy nem tudok megszabadulni az énemtől, vagyis nem jutok sehová a meditálással. Józsua viszont tökéletesen ki volt békülve azzal, amit csináltunk. Órákig ült mozdulatlanul, majd úgy ugrott fel a cölöpökre, mintha egy óráig melegített volna.
– Hogy csinálod? – kérdeztem tőle. – Hogy tudsz semmire gondolni úgy, hogy nem alszol el?
    Az én megvilágosodásomnak főként ez állta útját. Ha túl sokáig ültem, elaludtam, és horkolásom visszhangja a templomban zavarta a többiek meditációját. Az ajánlott kúra erre a zöldtea nagy mennyiségű fogyasztása volt, ami tényleg ébren tartott, csakhogy a gondolattalan állapot helyett egyfolytában a hólyagom járt az eszemben. Egy év sem kellett, és elértem a tökéletes hólyagtudatot. Józsua persze teljesen megszabadult az énjétől, ahogy kellett.

210-211. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Gáspár · Józsua · meditáció · megvilágosodás
Hirdetés
>!
FreeAngel

– Hé, ezt nézzétek! – mondta az egyik utazó, aki a kendőt adta Józsuának, és felmutatta a szövetdarabot, amibe barátom beletörölte az arcát. A por és a vér Józsua arcának tökéletes mását hagyta a kendőn, még az ujjlenyomatai is látszottak. – Megtarthatom? – kérdezte a fickó. Latinul beszélt, de különös kiejtéssel.
– Persze – vontam vállat. – Honnan jöttök?
– A ligurian törzsből valók vagyunk Rómától északra, egy Turin nevű városból a Pó folyó mellett. Hallottatok már róla?
– Én még nem. Figyeljetek, ha kell a kendő, vigyétek, de a tevémen kint vannak erotikus rajzok Keletről, amik egy nap majd egy vagyont érnek. Méltányosan megszámítom nektek.
    A turiniak elmentek, szánalmasan szorongatták a sáros ruhadarabot, mintha szent relikvia lenne. Tudatlan barmok, akkor se tudnák, mi a művészet, ha a fejükhöz szögelném.

285. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua
>!
FreeAngel

– Hát ezért jutott eszembe Mari. Akkor is okosabb volt nálunk, és valószínűleg most is az.
– Okos volt, mi? Halász akart lenni – vigyorgott Jozsó. Láttam rajta, alig várja, hogy láthassa Marit.
(…)
– Tudod, mostanra már tucatnyi gyereke is lehet.
– Ja, tudom – sóhajtottam. – Az enyémek lehetnének.
– Meg az enyémek – sóhajtott vissza Józsua.
    Ránéztem, ahogy mellettem bukdácsolt az ügető teve hátának hullámain. A messzeségbe meredt, nagyon magányosnak tűnt.
– A tiéd meg az enyém? – értetlenkedtem. – Szerinted a tiéd meg az enyém?
– Miért ne. Tudod, én szeretek minden…
– Néha olyan seggfej vagy.

286. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua
>!
FreeAngel

    Végre elolvastam Máté, Márk, Lukács és János történetét. Ezek az egészet véletlennek tüntetik fel, mintha egy reggel csak úgy megjelent volna ötezer ember egy hegyen. Még ha így is lett volna, akkor már odahívni őket is csoda volt, nem hogy etetni. A seggünket ledolgoztuk, hogy megszervezzük ezeket az alkalmakat, sőt néha csónakba kellett raknunk Józsuát, és a vízből prédikált, nehogy a tömeg eltapossa. A srác a biztonsági őrök rémálma volt.

293. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua · prédikáció
>!
FreeAngel

    Ahogy közelebb értünk, már azt is hallottuk, mit mond János:
– Nem, nem én vagyok a kiválasztott. Én csak előkészítek mindent. Ő majd utánam jön, és én még arra sem vagyok méltó, hogy vigyem a herekötőjét.
– Mi az a herekötő? – nézett rám Józsua.
– Esszénus találmány – felelte Bertalan. – A férfiasságukon viselik jó szorosan, hogy kordában tartsák bűnös vágyaikat.
    Akkor János kiszúrt minket a tömeg feje fölött (végül is teveháton ültünk).
– Ott! Ugye, megmondtam, hogy eljön? Hát tessék, eljött! Nem viccelek! Az ott ő, teveháton. A bal oldali. Íme, Isten Báránya!
    A tömeg hátranézett Jozsóra meg rám, majd udvariasan nevettek, hogy Ja persze, pont erre tévedt, amikor róla beszélsz. Talán nem tudjuk, hogy a cinkostársad?
    Józsua idegesen rám nézett, majd Bertalanra, majd rám, majd (amit az ember el is várna egy báránytól) félénken rámosolygott a tömegre. Összeszorított foggal kérdezte:
– Akkor most oda kéne adnom Jánosnak a herekötőmet vagy mi?
– Csak integess, és mondd, „az Úr legyen veletek” – tanácsolta Bertalan.
– Integetek…integetek – motyogta Jozsó. – Az Úr legyen veletek! Köszönöm szépen. Az Úr legyen veletek. Örülök, hogy látlak. Integetek, integetek.
– Hangosabban, Jozsó. Ők nem hallják.
    Jozsó felénk fordult, hogy ne lássák az arcát.
– Nem tudtam, hogy kell herekötő! Senki nem mondta. Basszus, srácok!
    Hát így kezdődött József fia Józsuának, Isten Bárányának tanítói pályája.

293-295. oldal

Christopher Moore: Biff evangéliuma Aki Jézus gyerekkori haverja volt

Kapcsolódó szócikkek: Biff · Józsua · Keresztelő Szent János