József Attila személy

Körmendy Zsuzsanna: Arthur Koestler
Kertész Ákos: Makra
Faludy-Kovács Fanny: Faludy fehéren-feketén
Vágó Márta: József Attila
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem
Sárközi Mátyás: Micsoda életek
Várady Szabolcs: A rejtett kijárat
Polcz Alaine: Éjjeli lámpa
Sütő András: A lőtt lábú madár nyomában
Déry Tibor: Ítélet nincs
Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Janikovszky Éva: Szalmaláng
Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I–II.
Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól
Bérczes László – Cseh Tamás: Cseh Tamás
Nádas Péter: Évkönyv
Faludy György: Börtönversek 1950-53
Esterházy Péter: A kitömött hattyú
Örkény István: Lágerek népe
Csalog Zsolt: Csendet akarok!
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Faludy György: Versek
Bächer Iván: Levélregény
Csörsz István: Elhagyott a közérzetem
Forrai György: Eszter királyi ágyban
Szigethy Gábor: Latinovits
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Latinovits Zoltán: Verset mondok
Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba
Kosztolányi Dezső: Egy ég alatt
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak?
Irene Dische – Hans Magnus Enzensberger: Esterházy
Radnóti Miklós: Napló
Kormos István: Egy keresztlevél hátára – Kormos István képeskönyv
Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai
Fehér Klára: Miből csinálják az elefántot?
Szántó Piroska: Akt
Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek
Békés Pál: Szerelmem, útközben
Károlyi Amy: Kulcslyuk-líra
Tandori Dezső: Úgy nincs, ahogy van
Kende Sándor: Mondani valamit
Kende Péter: Az igazi Orbán
Kamarás István: Olvasatok
Örkény István: A mesterség titkaiból
József Attila: József Attila versei
Weöres Sándor: Weöres Sándor kézírásos könyve
Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1971
Kepes András: Tövispuszta
Iványi Gábor: Hajléktalanok
Varga Domokos – Varga Domokos György: Kutyafülűek / És így tovább…
Simor András (szerk.): Fegyverek szomorú éjszakája
Zelk Zoltán: Sirály
Révai Gábor: Bemutatkozásaim története
Csernus Mariann: Ki voltál, lányom?
Békés Pál: Összegyűjtött bélyegek
Szabó B. István – Asperján György – Tverdota György (szerk.): Költőnk és kora
Macht Ilona (szerk.): Négyszemközt az utókorral
Vámos Miklós: Szitakötő
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Czeizel Endre: A magyar költőgéniuszok sorsa
Sárközi Mátyás: Párban magányban
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege
Lengyel Balázs: Két Róma
Egri László: Pennamorzsák
Szabó Kálmán: Feri
Rájátszás
Hegyi Béla: Alkotó időszakok
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Zsille Gábor: Gondolj néha Zalalövőre
Finy Petra: Folyékony tekintet
Medgyesi Gabriella – Ujfalussy Béla (szerk.): Ghymes
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Valachi Anna: „A nő számomra rejtély”
Torjay Valter: Egy középosztályi sors a XX. században
Horváth Viktor: A vers ellenforradalma
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
M. Kiss Csaba: Czeizel Endre
Damu Edina Mona: Damu Roland – Az igazság
Majsányi Kati: Lina
Vasadi Péter: Tetőzés
Nényei Pál: Léda tojásaitól az Aranyszamárig
Tarján Tamás: Nagy László tekintete
Gergely Ágnes: Viharkabát
Tóth Krisztina: Világadapter
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Berkes Péter (szerk.): Tanárszöveg / Diákduma
Jordán Tamás: Hátrametszés
Réz Pál (szerk.): Holmi-antológia II.
Nádas Péter: Világló részletek
Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen
Csanádi István: Mezőhegyesi műemlékek és emlékezések
Mathias Énard: Zóna
Vámos Miklós: Lehetetlen + Rögtön
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Birtalan Balázs: Sorskönyv nélkül
Oláh András: április bolondjai
Müller Rolf: Az erőszak neve: Péter Gábor
Réz Pál (szerk.): Holmi-antológia III.
Szabó Magda: Nekem a titok kell
Keszthelyi-Mangó Gabriella: KV-monológok
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél
Tar Sándor: Vén Ede
Kosztolányi Ádám: Keserű nevetés
Buda Ferenc: Csontváry
Ákody Zsuzsa: Lélekrablók
Háy János: Kik vagytok ti?
Kozma György: Nijinsky, a gólem
+– 30
Bogdán József: Izzó lávacseppek
Hagymás István: A mitikus József Attila
Szűts Zoltán: Versszelídítés
Makkai-Kiss Nóra: Sms-be gondolva
Szlavicsek Judit: Légy/ott
Cserna-Szabó András: Rézi a páczban
Holakovszky László: Herminateleptől Halásztelekig
Berecz István (szerk.): Zeng a lélek
Balázsy István – Bezsenyi Tamás – Csunderlik Péter – Dékány László – Laska Pál: Régen minden jobb volt
Benyó Judit: Szerelem-madár
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez
Beke Albert: A behódolt velszi bárdok kora
Nagy Gerzson: Ablak az Ontario-tóra
Cselenyák Imre: Tiszta szívvel
Baranyi Ferenc: Tiszta szándékkal
Tóth Elemér: Tölgyek

Idézetek

csucsorka IP>!

Attila is helyes [József Attila], csak állandóan kell vitatkoznia, ha nincsenek is vitatható problémák. Hisztérikus kicsit, de megengedheti magának. Nincs még egy olyan figura, mint ő a mostani magyar irodalomban. Miklós rögtön utána jön.

22. oldal (1935)

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
Kuszma P>!

Pontosan tudjuk ugyanis, hogy Orbán a 2000-es évek elején rádöbbent: „Ezeknek Kádár kell! S ha nekik ez kell, miért ne éppen én legyek az ő új Kádár Jánosuk?” Ezt az értesülést több forrás is megerősíti, Körömi Attila meg is írta ennek lényegét egy kitűnő publicisztikai dolgozatban (Polgári társadalom vagy Kádár-rendszer). Ebben az esetben tehát a dolog történeti magva nem kíván komolyabb kutatást, itt a probléma sokkal inkább személyiségpszichológiai. Kissé sarkítva: hogyan lesz egy lázadó, félelmet nem ismerő forradalmárból (akit volt szerencsém közelről ismerni, és akit nem lehetett nem kedvelni és követni, aki egykor a barátom volt) egy autokratikus, ellenforradalmi rendszer vezére? Hogyan lett Petőfiből Ferenc József? Ady Endréből Tisza István? József Attilából Horthy Miklós? Angyal Istvánból Kádár János? Létezik egyáltalán ilyen személyiségváltás, és meg lehet-e úszni egy ilyen transzformációt személyiségtorzulás nélkül? […] Miközben Orbán Kádár szerepében tetszeleg, teljesen mégsem tudott kilépni régi énjéből, s állandó lázban és feszültségben tartja csapatát és országát. El tudja-e viselni azonban egyetlen társadalom is, különösen a magyar, ezt az állandó feszültséget és félelmet, jöjjön az hol az ördögi ellenzéktől, hol a Soros-bérencektől, hol a brüsszeli bürokratáktól, hol pedig az országot elözönlő migránsoktól? Orbánnak tudnia kellene: Kádár titka a konszolidációban rejlett!

129-130. oldal, Gyurgyák János: A reménytelen reményről

+– 30 Esszék a közelmúltról és a közeljövőről

45 hozzászólás
Hajnalcsillag>!

A napokban megint előjött bennem Attila. Álmomban láttam, mintha feltámadt volna, az ajtó előtt várt, és Mik nem mert kijönni. Megkeményítettem magam, és kimentem hozzá. Csak a fél arcát mutatta felém, a másikat tapintatból nem akarta, azt mondta, az volt, ahol a vonat keresztülment, és tréfás, kötekedő hangján bekiáltott Mikhez, hogy ugye fél és irigykedik, mert ő nem olyan halállal halt meg, ahogy általában a költők szoktak, tüdőgyulladásban meg hasonlókban, ő maga választotta ki a legkülönlegesebbet. És örültem is, hogy ott van előttem, meg borzadoztam is. Aztán reggel megint rémesen gyászoltam és gyötört a gondolat, hogy a mi kortársunk így eltűnt az életünkből. Nem álltunk eléggé mellette, pedig igazán ő megérdemelte volna. Elállták tőle az utat a „barátai”.

257. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
1 hozzászólás
morcos >!

És ha már József Attila: hallottam róla egy anekdotát, ami nem tudom, igaz-e, de szívesen idézgetem: Valaki egyszer számonkérte rajta, miért beszél olyan mocskosan. Azt felelte: „Nekem szabad, mert én tudok másképp is.”

115. oldal, Az elbaszott stílusomról (Magnólia, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
Detty89 P>!

[…] Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
József Attila

44. oldal

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők Magyar irodalmi szerelmeskönyv

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
Pity>!

…fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem.

József Attila

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők Magyar irodalmi szerelmeskönyv

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
olvasóbarát>!

Nagyon fáj

Angliában láttam azt a József Attila-kötetet.
Nagy becsben tartották, szem előtt, a kandalló fölötti polcon, elkülönítve.
A vásott papíron fakuló betűk: Nagyon fáj.
Kultusz és érettségi tétel. Iskolai szavalat, doktori disszertáció, ellenzéki összejövetel.
Három földrészen átnyúló meneküléseket-hurcolkodásokat túlélt, számozott és dedikált példány volt. A címoldalon kézzel írt, halványuló sorok – az asszonynak
a házigazda feleségének szóltak. Sütött belőlük a vágy, a szorongás, a szerelem.
[…]
Belelapoztam volna. Nem lehetett.
Felvágatlan kötet volt. Szűz, olvasatlan.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · József Attila
olvasóbarát >!

– Nő a tükör előtt. József Attila. Szerintem rólad írta – kacsintott, és a kezembe nyomott egy fénymásolt papírt, rajta a szöveggel. Suttogva olvasni kezdtem. Azonnal beszippantott.

A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.

177-178. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
latinta P>!

    Szegény, nagyszerű Tersánszky Jenő mondotta groteszk humorával József Attiláról: „Hát kedvesem, keserű ember vót az; akkor beszélt nekem a két énjirül, mikor má nekem rég három vót!”

152. oldal, Művész, színész (POKET Publishing, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: József Attila · Tersánszky Józsi Jenő
cseri>!

    Álmomban öregkori Petőfi-verseket olvastam. Bölcs és agg ember gondolatai népről és szabadságról, s talán új és fiatal feleségéről. Az öreg Petőfi, aki nem lesz híve a kiegyezésnek. Álmomban Radnóti Miklós kétkötetes nagyregényét olvastam, dermesztő haláltáborregény volt, Auschwitz-regény, szikár és fegyelmezett, kopogtak a mondatai, mint a fagy. Álmomban József Attila második istenes korszakából vizsgáztam és megbuktam. Álmomban az öreg Ady regényét olvastam napokig. Regény Trianonról, Kun Béláról, Prónayról.

178. oldal, Elvesztett irodalom (Magvető, 2017)