Josh Wasserstein személy

– Várj! – szólok rá. – Egyél velünk! Kenyérrel és pocsék kávéval tudlak megkínálni. Na? Naaaaa?
– Ez csábítóan hangzik.
Ellágyul a mosolyom.
– Tényleg maradj!
– Rendben – viszonozza végre a mosolyomat. – De csak azért, mert megsajnáltalak. Látszik, hogy tegnap este valami begerjedt bunkó kidekorált a képedet.
– Döbbenetes, mire képes egy jól irányzott áll.

107. oldal

Az évek során sok fiúval fog megismerkedni. Ne hagyja, hogy eltereljék a figyelmét, és miattuk ne válhasson azzá a nővé, akivé válni született.

Én, Isla Martin, jelenleg Joshua Wasserstein legutóbbi internátusi szobájában lakom.
Ezek az ő tavalyi falai. Ez az ő tavalyi plafonja. Hát az a fekete olajfolt a lambérián, közvetlenül a konnektor fölött? Alighanem tőle származik. A tanév hátralévő részében ugyanazon az ablakon át ugyanannak az utcának ugyanazt a képét látom, amit tavaly ő látott. Az ő székén ülök, az ő zuhanykabinjában, az ő ágyában alszom.
Az ő ágyában.

25. oldal

     – […] A homlokomat tanulmányozza. Az arcomat. Az államat, a fülemet, az orromat, az ajkamat.
     – Mit csinálsz? – érdeklődöm.
     – Szeretném tudni, milyennek látszol közvetlen közelről.
     – Aha – rebegem.
     – Szeplős a szemhéjad – mondja.

101. oldal

Négyszer annyira imádom, mint eddig.

42. oldal

Josh az előtérben a liftre vár. Egy másodperc sem kell, és az egész nyári álmodozás, tervezgetés, szöveggyakorlás semmivé foszlik. Behunyom a szememet, hogy lehiggadjak. Szédülök. Fizikai fájdalmat okoz Joshra néznem.
– Nem kapok levegőt.

– Nem akarsz több tetoválást?
– Nem tudom. Talán egyszer a másik karomra tetetek egy szép nagy rózsát.
– Nagyon vicces.
– Tényleg. – Sértődöttnek tűnik, amiért nem hiszek neki. – Sokkal több ilyen éjszakát szeretnék veled, Isla. Az összes éjszakámat veled szeretném tölteni.

– Ja, jó. – Kilépek a nyomában az esti utcára. Még mindig esik. Kövér, langymeleg cseppekben. Csupasz kezemmel takarom el a fejemet, Josh a pólója alá dugja a vázlatfüzetét. Elővillan a hasa. Nyami. – Nyami-nyami.
– Mi van? – hőköl hátra.
– Hmm?
A szája szögletében mosoly játszik. Legszívesebben megcsókolnám, egy-egy csókot nyomnék mindkét szögletébe.
– Oké, gyagya. – Megcsóválja a fejét. – Merre?

14. oldal