Josh Bennett személy
Idézetek
– Ha jól sejtem, nem volt olyan könnyű, amilyennek tűnt.
– Az nem kifejezés – nyíltan mosolyog, ami ellentétes mindazzal, amit megszoktam tőle. — Amikor először próbáltam kenyeret sütni, szerintem egyáltalán nem kelt meg. Csak egy lapos, kemény, kerek izé lett belőle. De apám ennek dacára megette, és azt mondta, nem is volt rossz. Látnod kellett volna az arcát, miközben igyekezett megrágni. Fogalmam sincs, hogy volt képes rá.
[…]
– Végül feladtad? – kérdezem, mire úgy néz rám, mintha a puszta gondolat is felháborító volna.
– Szó sem lehetett róla, hogy legyőzzön egy hülye cipó!
– Életed szerelmét át akarod tenni a szoba közepére, ahol Drew bármikor meggyalázhatja a cipőjével? – Ez őszintén meglep, mert tudom, milyen fontos Joshnak az a dohányzóasztal.
– Mióta egy asztal az életem szerelme? – Értetlennek tűnik.
– Úgy beszélsz róla, mintha a csajod lenne.
– Mit mondhatnék erre? – Vállat von. — Az a dohányzóasztal kihozza belőlem a legjobbat. Féltékeny vagy?
– Na és akarod? – Nem ezt szerettem volna kérdezni. Eltűnődöm, vajon mennyire fájna, ha kivágnám a nyelvem.
17.fejezet
– Jó. Akkor megyek ruhát hajtogatni.
Bemegyek a mosókonyhába.
– Nem, nem mész. Ülj csak le!
– Ruhát se tudok hajtogatni?
– Kizárt, hogy az alsógatyáimat hajtogasd.
– Ne hülyéskedj már!
– Szó se lehet róla. Fura lenne — áthajol előttem, csöpögő kézzel kihúz egy konyharuhákkal teli fiókot. — Tessék! Törölgethetsz.
A mellkasomnak hajítja a konyharuhát, közben lefröcsköl vízzel.
Kirántom a kezéből.
– Talán fogom inkább az egyik bokszeredet, és azzal törölgetek.
Rádöbbentem, milyen szar egyedül főzni, egyedül enni, egyedül tévézni, meg úgy általában egyedül lenni.