José Arcadio személy

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Idézetek

Piccolo_Carlo>!

Csak Rebeca omlott össze az első rohamra. Azon a délutánon, amikor a hálószobája előtt elhaladó José Arcadiót megpillantotta, rádöbbent, hogy Pietro Crespi csak egy nyálas piperkőc e dúvad mellett, akinek vulkanikus lélegzését az egész házban hallani lehetett. Minden ürügyet felhasznált, hogy a közelében lehessen. Egyszer arcátlanul méregetve Rebeca testét, José Arcadio így szólt: — Hát nőnek nő vagy, húgocskám. — Rebeca minden önuralmát elvesztette. Ismét a régi mohósággal tömte magába a földet, és kaparta le a falról a meszet, s olyan buzgón szopta a hüvelykujját, hogy dudor nőtt rajta. Zöldes pépet hányt, amely döglött piócákkal volt tele. Láztól vacogva, éjszakákon át virrasztott, és a delíriummal küszködve, ébren várta, hogy a ház a hajnalban hazatérő José Arcadio lépteitől megreszkessen. Egy délután, amikor az egész ház a sziesztáját aludta, nem bírta tovább, és bement José Arcadio hálószobájába. Ébren találta, alsónadrágban elnyúlva a függőágyában, amit hajókötéllel erősített fel a gerendára. Rebecát annyira lenyűgözte a hatalmas és agyonfirkált meztelenség, hogy ösztönösen meghátrált. – Bocsánat – mentegetőzött. – Nem tudtam, hogy itt van. – De a hangját lehalkította, nehogy felébresszen valakit. – Gyere ide – mondta a férfi. Rebeca szót fogadott. Az ágy előtt jeges verítékben megállt, és úgy érezte, csomóba ugranak a belei, amint José Arcadio az ujja begyével
megsimogatta a bokáját, azután a lábikráját, azután a combját, s közben ezt suttogta: – Ó, húgocskám, ó, húgocskám. – Rebecának emberfeletti erőfeszítésébe került, hogy el ne pusztuljon, amikor egy bámulatosan kormányozott cikloni erő a derekánál fogva a magasba emelte, három mozdulattal letépte róla a fehérneműt, és úgy szétmarcangolta, mint egy kismadarat. Épp csak hálát tudott adni az Istennek, amiért a világra jött, majd önkívületben belezuhant az elviselhetetlen fájdalom elképzelhetetlen gyönyörébe, és elmerült a gőzölgő mocsárban, a függőágyban, amely itatóspapírként szívta magába kiömlő vérét.

86-87. oldal (Magvető, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: José Arcadio · Rebeca
nicolete>!

-És milyen érzés?- mire José Arcadio gondolkodás nélkül rávágta:
-Olyan, mint a földrengés.

Kapcsolódó szócikkek: José Arcadio