Jorge O'Kelly személy

– Tessék. Ezt egyszer együtt írtuk össze. Coimbrában, amikor azt hittük, miénk az egész világ.
Egy lista volt, fölötte a cím: LEALDADE POR. Alatta Prado és Kelly felírták a hűséghez, a lojalitáshoz vezető okokat.

A másikért érzett felelősség; együtt nevelkedés; közös szenvedés; közös öröm; a halandók szolidaritása; közös nézetek; kifelé közösen folytatott harc; ugyanazok az erősségek és gyengeségek; egymás közelsége iránti vágy; egyforma ízlés; közös gyűlölet; közös titkok; közös vágyak és álmok; közös lelkesedés, hasonló humor, közös hősök, közösen meghozott döntések; közös sikerek és sikertelenségek, győzelmek és bukások; közös csalódások; azonos hibák.

Hiányzik a listáról a szerelem, mondta Gregorius. O'Kelly teste megfeszült, és mámora ellenére újra teljesen észnél volt.
– A szerelemben nem hitt. Még a szót is kerülte. Giccsnek tartotta. Csak ez a három dolog létezik, szokta volt mondani: testi vágy, megelégedettség, biztonság. És mind a három mulandó. A leggyorsabban a testi vágy múlik el, őt követi a megelégedettség, és sajnálatosan a biztonság, az az érzés, hogy valaki megvéd bennünket, valamikor szintén összeomlik. Az élet túlságosan sok és súlyos tehertételt tartogat számunkra, amivel meg kell birkóznunk, ahhoz, hogy az érzelmeink károsodás nélkül átvészelhetnék őket. Ezért van szükség hűségre, lojalitásra. Ami nem érzelem, mondta, hanem akarat, elhatározás, a lélek állásfoglalása. Olyasvalami, ami a véletlen találkozások és az érzelmek véletlenszerűségéből szükségszerűséget csinál. Egy leheletnyi örökkévalóságot, mondta Amadeu, csak egy leheletnyit, de mégis.

302-3. oldal (22)

O'Kelly megszívta a cigarettáját, majd a futóval keresztben végighaladt a táblán, és levette ellenfele bástyáját. Ujjai sárgák voltak a nikotintól, körme alatt gyászkeret. Húsos, nagy orrát a tág pórosokkal Gregorius visszataszítónak találta, a kíméletlenség túlburjánzó kinövésének. Jól illett az előző kárörvendő kacsintáshoz. De mindazt, amit valaki visszataszítónak találhatott, a fáradt barna szeméből áradó jóságos tekintet ismét jóvátette.

293-4. oldal (22)