Jóreménység-szigetek helyszín

Móga János: Vándorúton Indiában

Idézetek

Black_Venus>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Az Andaman-szigeteket már az ókor legnagyobb geográfusa, Ptolemaiosz is ismerte, nála Jóreménység-szigetek néven szerepeltek. A későbbi évszázadok utazói azonban nem mindig mondhatták szerencsésnek magukat, ha elvetődtek a partokra. A korai évszázadokban csupán kínai és arab hajósok járták az Indiai-óceán vizeit, de közülük is csak kevesen érintették a szigeteket. 871-ben egy arab kereskedő útba ejtette Andamant, és lakóiról így emlékezett meg: „A szigetlakók emberhúst esznek, teljesen nyersen, fekete bőrűek, göndör hajúak, arcvonásaik és szemük kegyetlenségről árulkodik… teljesen meztelenül járnak.” (C. Boden Kloss: Andamans and Nicobars. Delhi, 1971., 171. old.). Az európaiak közül Marco Polo pillantotta meg először a szigetet a XIII. században, de ő sem adott hízelgőbb leírást a bennszülöttekről. Nicobarról így írt: „Ezen a szigeten nincs király vagy főnök, lakói úgy élnek, mint a vadak. És mondhatom, hogy férriak, asszonyok egyaránt meztelenül járnak, a legcsekélyebb ruha sincs rajtuk. Testi érintkezésük olyan, mint a kutyáké: az utcán történik, vagy ahol éppen vannak, nélkülöz minden szemérmet, és nincs tekintettel apára, leányra, anyára, fiúra, mindenki úgy tesz, ahogy akar vagy tud. Törvényeik nincsenek és bálványimádók.
Erdeikben kitűnő és értékes fák találhatók, úgymint vörös szantálfa, indiai dió, amit nálunk fáraó diójának neveznek, szegfűszeg és sok más fűszerfajta.”

A nyugalmazott emberevők szigete (222-223. o.)