Joni Mitchell személy

Oh-ho-ho, Mrs. Robinson. Van egy több mint kétezer dollárt érő sztereó berendezése és öt nagylemeze. Egy Simon and Garfunkel egy Joni Mitchell és három Beatles.

48. oldal Bejárónők kézikönyve

Joni Mitchell dalának igaza volt: tényleg csak akkor értjük meg, mink van, amikor már elveszítettük.

200. oldal

Megvacsoráztam magamban, aztán egy régi Joni Mitchell-lemezt hallgattam jó sok idő után először, beültem az olvasószékembe, és belefogtam egy krimibe.

154. oldal Egyes szám első személy

Sarah átlagosan volt vonzó külsejű (alacsony, vékony, szép nagy barna szemekkel, hajlott fogakkal, vállig érő hajjal, amelyről mindig az jutott az ember eszébe, hogy ideje lenne kicsit levágatni, akármilyen gyakran járt fodrászhoz), és olyan ruhákat viselt, mint én, legalábbis nagyjából. Az ötös csúcslistája popzenében: Madness, Eurythmics, Bob Dylan, Joni Mitchell, Bob Marley.

35. oldal

Aznap délután megkérdezte a telefonban, hogy milyen zenét szeretek. Neki egy Sid Vicious nevű énekes és a Beastie Boys tetszett. Úgy gondolta, hogy Jim Morrison volt a valaha élt legmenőbb figura.
Elhatározta, hogy egyszer majd felkeresi a sírját Párizsban.
Gondoltam, ismernem kellene Jim Morrisont, ezért egy szót sem szóltam. Nálunk csak az anyám kazettás magnója ment a középhullámú rádióval. Szinte csakis olyan zenéket ismertem, amiket az anyám hallgatott: Frank Sinatra-balladákat, a Macsók és macák eredeti filmzenéjét, Joni Mitchell Blue című lemezét, meg egy nagyon mély, álmos hangú férfiét, akinek nem tudtam a nevét. Volt egy száma, amit az anyám régebben újra és újra meghallgatott. Az egyik sora így szólt: És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd.
És te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég, szólt a dal. Mondjuk, hangja az nem nagyon volt. Inkább kántálásnak nevezném. Gondoltam, Eleanornak biztosan tetszene ez az énekes, ha eszembe jutna a neve, de nem jutott.
Tudod, a szokásos, válaszoltam, amikor zenéről kérdezett.
Semmit sem szeretek, ami szokásos, mondta. Semmi átlagosat.

150–151. oldal

Van vagy kétezer lemezem, és rajtam kívül legfeljebb a pszichoanalitikusom tudhatná (ha lenne), hogy melyiket hol keresse. Ha, mondjuk, a Blue-t akarom feltenni Joni Mitchelltől, emlékeznem kell arra, hogy 1983 őszén vettem valakinek, aztán meggondoltam magam – ennek a részleteibe ne menjünk bele –, és megtartottam magamnak.

58. oldal

Oliverrel felkutyagoltunk a városba, és betértünk Willow-ékhoz. A lépcsőn egy rakás kisgyerek lebzselt, némelyikük akár Willow féltestvére is lehetett. Joni Mitchell hangja kicsalogatott bennünket a kertbe, ahol Willow anyja egy pikniktakarón heverészett néhány egykori szeretője társaságában, szépsége maradékának ködös kipárolgása közepette. Egyikük sem reagált a jöttünkre. A háznép összetétele olyannyira cseppfolyós volt, hogy felőlük akár ott is lakhattunk.

39. oldal