Jonathan Pine személy
Idézetek
– És Corky, avagy Corkoran őrnagy, Roper pincsikutyája, ő hogy tetszett? Min nevet?
– Szórakoztató alak – válaszolta Jonathan.
– És mi még?
– Pincsikutya, ahogy mondta. Ő intézi az aláírásokat.
Burr úgy kapott a szón, mintha egész ebédidő alatt csak erre várt volna.
– Miket ír alá?
– Bejelentkezési lapokat. Számlákat.
– Számlákat, leveleket, szerződéseket, vállalati kimutatásokat, fuvarleveleket, csekkeket – sorolta izgatottan Burr. – Továbbá kísérőjegyzékeket, feladóvevényeket és még sok egyéb dokumentumot, amelyek mind azt bizonyítják, hogy bármikor, bármi rosszat tett is Richard Onslow Roper, azt valójában nem ő követte el, hanem hűséges famulusa, Corkoran őrnagy. Százmilliók fordulnak meg a nevén. Nincs egyetlen piszkos ügy sem, amelyet Roper kötött volna, minden dokumentumon Corky neve szerepel. „Gyere csak ide, Cork! El se kell olvasnod, öregfiú, elég, ha aláírod. Nagyszerű! Szereztél magadnak újabb tíz évet a Sing Singben.”
99.-100. oldal
– Jobban érezzük magunkat egy kicsit, ugye Thomas? – kérdezte aggódó hangon az ajtó melletti székből Tabby.
– Igen.
– Az a lényeg.
Ahogyan Jonathan erősödött, úgy lettek egyre éberebbek az őrök.
261. oldal
Az első dokumentum egy nyilatkozat volt, ami a Curaçaoban bejegyzett, Tradepaths Limited nevű vállalat bevételeiről, profitjáról, osztalékáról és birtoktárgyairól történő lemondást tartalmazta. Jonathan szó nélkül aláírta.
Utána egy ugyanazzal a vállalattal kötött munkaszerződés következett, amelyben Jonathan vállalta mindazokat a terheket és kötelezettségeket, amelyek rá mint a cég ügyvezető igazgatójára hárulnak. Ezt is aláírta.
334. oldal
Fel fog mondani Meisternek – döntötte el.
Hajót vesz, egy kisebbet, aminek az irányításával egyedül is képes megbirkózni.
Talál magának egy lányt, akivel törődhet, és akit jelen időben szerethet, nem úgy, mint Sophie-t, akinek az emléke még mindig ott égett benne.
Barátai lesznek.
Otthonra lel, és gondos apává válik, még ha benne örökre megmarad is szüleinek kínzó hiánya.
Bármire hajlandó lesz, bármire, hogy szakítson azzal a szervilizmussal, aminek – mint már meggyőződéssel hitte – önmagát és Sophie-t is feláldozta.
71. oldal
Néhány pillanatig Jonathan ugyanolyan felvillanyozott, mint a többiek. Jed tekintetét keresi, és látja rajta, hogy a lány is hasonlóan érzi magát. Nem áll be ugyan a nevetve tapsolók közé, de látszik a mosolyából, abból, ahogyan Roper kezét szorongatja, és ahogyan hozzásimul, hogy – ha csak rövid időre is – a férfi szónoklata megszabadította bűntudatától, kétségeitől, tanácstalanságától, vagy bármitől, ami az utóbbi napokban elvette tőle a tökéletes világba vetett hitét és efölött érzett örömét.
331. oldal