Joker személy

Joker:
– Ha minden alkalommal kaptam volna egy dollárt, amikor Batman azt mondta,
beteg vagyok, Én lennék Bruce Wayne.

Első könyv. Hatodik rész

— Ki az?
— Ancsa.
— Milyen Ancsa?
— Aki az ajtót a helyéről kirobbancsa!

5. oldal (Eaglemoss, 2017)

Korábban is próbáltam már Joker fejével gondolkodni, de sosem sikerült.
Lehet, hogy csak egy igazi őrült tudná megmondani, mi zajlik a fejében.

Első fejezet

Agyagpofa: JOOOKERRR!
Batman: Téged akar.
Joker: Nem mondod…
„A világ legnagyobb detektívje”, mi?

Emlékszik? Oh, én nem tenném! Emlékezni veszélyes! A múlt nyugtalanító, aggasztó. „A múlt idő”. Gondolom, így nevezné. Ha ha. Csalóka az emlékezet! Az egyik percben beleveszel az örömök kavalkádjába, gyerekkori illatok vesznek körül, a kamaszkor fényreklámja, szentimentális szirup… aztán oda jutsz, ahová pedig nem is akartál menni… valahová, ahol sötét és hideg van, kínos, zavaros dolgokkal szembesülsz, melyek remélted, már feledésbe merültek. Az emlékek lehetnek gonoszak, visszataszítóak, enyhén brutálisak. Akár a gyerekek. De hát élhetünk nélkülük? Az emlékekre épül az értelmünk. Ha nem bírunk szembenézni vele, magát az értelmünket tagadjuk meg. Habár miért ne? Végül is nem szerződtünk az értelemmel! Szabad az őrület! Úgyhogy amikor a gondolatok kellemetlen vonatára láncolva találja magát, múltjának helyszínei felé tartván, ahol a sikoltás szinte elviselhetetlen, jusson az eszébe, hogy bármikor megőrülhet. Az őrületet tekintse vészkijáratnak! Egyszerűen kiléphet és becsukhatja az ajtót mindazokra a szörnyű dolgokra, amik történtek. Elzárhatja őket maga elől…mindörökre.

Jack Napier: Képviselőként az első dolgom lesz, hogy megemeljem a kávétokra szánt keretet, mert ez borzalmas.