John Wayne Cleaver személy

Mi olyat tettem, amit nem kellett feltétlenül megtennem? Mindig is ez volt a nagy kérdés. Vizsgáljuk meg, hogyan döntünk, amikor bárhogyan dönthetünk, és akkor tudni fogjuk, hogy kik vagyunk valójában.

– Normális emberek nem tudják csak úgy kikapcsolni az érzéseiket, valahányszor azok kényelmetlennek bizonyulnak…
– Hát, az szívás a normális embereknek.

29. oldal, 1. fejezet

– Itthon van apukád?
– Nincs.
– Mikor jön haza?
– Én kilenc éve gondolkodom ezen.

194. oldal

– Bárcsak tudnám, miért!
– Mit miért?
– Miért vagy a sorozatgyilkosok megszállottja.
– Mindenkinek van valami hobbija.

28. oldal, 3. fejezet

– Lehet, hogy csak szeretnék egy kicsit több időt tölteni a fiammal – ráncolta a homlokát, amit eddigi tapasztalataim alapján humorosnak szánt. – Ez eszedbe sem jutott?
Komolyan néztem rá.
– A testüreg-lecsapolás a kedvenc családi programom. És neked?

72. oldal

Bioszon tanultuk az élet definícióját. Akkor nevezünk valamit élőlénynek, ha eszik, lélegzik, szaporodik és növekszik. A kutyák élnek, a kövek nem. A fák élnek, a műanyag nem. Ha csak ezt a definíciót nézzük, a tűz nagyon is él. A fától a húsig mindent megeszik, és a hamut üríti maga után, levegőt lélegzik, mint az emberek. Oxigént szív be, kormot fúj ki. A tűz növekszik, és terjeszkedik, új tüzeket alkot. Olajat iszik, hamut ürít, küzd a területéért, szeret és gyűlöl. Néha, ahogy figyelem, hogy vánszorognak át az emberek a mindennapokon, úgy érzem, a tűz sokkal inkább él, mint mi – fényesebb forróbb, és biztosabb magában. Tudja, hova tart.
A tűz nem nyugszik, a tűz nem fogad el semmit, a tűz nem csak úgy „elvan”.
A tűz cselekszik.
A tűz él.

138. oldal, 11. fejezet

– Azért vagyok jó ember, mert tudom, a jó embereknek hogy kell viselkedniük, és utánzom őket.

23. oldal

Ijesztő, hogy mennyire nem ismernek az emberek.

101. oldal

Embereket öltem. Nem olyan sokat, mint egyesek, az tény, de hát ez aligha vigasz, nem igaz? Ha valaki melléd ül a buszon, és a kezét nyújtva azt mondja, hogy „Helló, John vagyok, és csak néhány embert öltem meg”, az még nem igazán fog megnyugtatni téged.

7. oldal, 1. fejezet

Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek.