John Thornton személy

Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
!

Mr. Thornton (Richard Armitage – Észak és Dél, 2004)

1 hozzászólás

Idézetek

Nymeria994>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hogy fogom ezt megmondani .a nagynénémnek? – suttogta Margaret hosszú, boldogító csönd után
– Hadd beszéljek én vele!
– Oh, nem! Tartozom neki annyival, hogy én mondjam meg – de mit fog szólni hozzá?
– Hadd találjam ki! A szívéhez kap, és azt fogja kiáltani: „Ahhoz az emberhez…?”
– Csitt! – mondta Margaret. – Különben én is megpróbálom megmutatni, milyen méltatlankodó hangon fogja majd mondani az anyád: „Azt a nőt…!”

519. oldal, 52. fejezet - Eloszlanak a felhők (Artemisz, 2007)

Manawydan>!

De papa, ő az első gyáros, az első üzletember, akit módomban áll közelebbről tanulmányozni! Ő az életem első osztrigája, hát hadd vágjak hozzá legalább savanyú képet, amíg lenyelem!

188. oldal (2013-Lazi Kiadó)

Kapcsolódó szócikkek: John Thornton · Margaret Hale · Richard Hale
Keikorca P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Mr. Thornton az ebédlőben maradt, és próbált arra koncentrálni, mit kell elintéznie a rendőrkapitányságon, valójában azonban Margaret körül jártak a gondolatai. Minden homályosnak és bizonytalannak tűnt, kivéve – kivéve – a lány karjának érintését a nyaka körül. Ha eszébe jutott, ahogy puhán hozzásimult, előbb mélyen elvörösödött, aztán elsápadt.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Thornton · Margaret Hale
leontin>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Mr. Thornton nem válaszolt, Margaret pedig tovább keresgélt a papírok között valami iratot, amelyben az ügyvéd azt is leírta, milyen óvadékokat javasol, mivel nagyon szerette volna az egész dolgot olyan üzleti ügynek feltüntetni, amelyből neki nagyobb haszna van, mint Mr. Thorntonnak. Miközben az iratot keresgélte, hirtelen úgy érezte, eláll a szívverése, mert Mr. Thornton megszólalt, rekedten és gyöngéd szenvedélytől reszkető hangon:
– Margaret.
Egy pillanatra fölnézett, aztán a tenyerébe hajtotta homlokát, hogy a férfi ne nézhessen bele szerelemtől ragyogó szemébe. Mr. Thornton egy lépéssel közelebb jött, és újra a nevén szólította, ugyanazzal az esdeklő, reszkető mohósággal:
– Margaret!
Még lejjebb hajtotta a fejét, még jobban elrejtette az arcát, már-már ráhajtotta az asztallapra. A férfi odalépett mellé, letérdelt, hogy az arca egy szintre kerüljön a lány fülével, és abba suttogta – zihálta:
– Vigyázzon! Ha most nem szólal meg – akkor azt én elbizakodottságomban úgy fogom érteni, hogy a magaménak tekinthetem – küldjön el most, azonnal, ha el kell mennem! Margaret!
Most, hogy harmadszor is nevén szólította, Margaret feléje fordította az arcát, amelyet azonban még mindig eltakart kis fehér kezével, és a férfi vállára hajtotta, hogy ne legyen kénytelen a szemébe nézni.
Olyan boldogító volt ott érezni a lány puha arcát a magáéhoz simulva, hogy a férfi egyelőre lemondott róla, hogy lássa piruló orcáját és a szerelemtől csillogó szemet. Magához szorította, és mindketten hallgattak egy darabig. Végül Margaret törte meg a csendet: elcsukló hangon azt mormolta:
– Oh, Mr. Thornton, nem vagyok méltó magához!
– Nem méltó! Ne gúnyolódjék rajtam: én vagyok az, aki teljesen méltatlan magához!
Egy-két perc múlva a férfi gyöngéden lefejtette Margaret kezét az arcáról, és odahúzta a lány karját a vállára, hogy átölelje, ugyanúgy, mint akkor, amikor meg akarta védelmezni a feldühödött tömegtől.
– Emlékszel, szerelmem? – mormolta. – És arra is emlékszel, milyen szörnyű arcátlansággal fizettem másnap a jóságodért?
– Én csak arra emlékszem, milyen gonoszul beszéltem veled akkor – ez minden.
– Nézz ide! Emeld föl a fejed! Mutatni szeretnék neked valamit! – A lány lassan felemelte a fejét, arca csak úgy égett a boldog szégyentől.
– Tudod-e, miféle rózsák ezek? – kérdezte a férfi, és előhúzta a zsebkönyvét, amelyben néhány lepréselt virágot őrzött.
– Nem! – felelte a lány gyanútlan kíváncsisággal. – Én adtam őket neked?
– Nem! Beképzelt kisasszony: nem te adtad. Viszont könnyen lehet, hogy ezeknek a rózsáknak a testvérnénjeit viselted valaha a hajadban!
A lány szemügyre vette a rózsákat, egy percig töprengett, aztán kicsit elmosolyodott.
– Helstone-ból valók, ugye? – mondta – Megismerem őket arról a mély bevágásról a levelükön. Oh! Ott jártál? Mikor?
– Látni akartam azt a helyet, ahol Margaret azzá lett, aki ma, pedig ez a legeslegrosszabb időszakban történt, amikor már nem is reméltem, hogy valaha az enyém leszel. Akkor jártam ott, amikor hazafelé utaztam Havre-ból.
– Add nekem őket! – kérte Margaret, és megpróbálta gyöngéd erőszakkal kivenni őket a férfi kezéből.
– Nem bánom! De nem adom ingyen!

Utolsó fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Helstone · John Thornton · Margaret Hale · rózsa
_Nikki P>!

– Az anyai szeretet Isten ajándéka, John! Örökké tart, soha nem múlik el. Egy lány szerelme annyi, mint a füstgomoly – az első szél elfújja!

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Thornton · Mrs. Hannah Thornton
Manawydan>!

Úgy értem, hogy amikor valakit úriembernek nevezünk, ezzel csak a többi emberhez való viszonyában jellemeztük, ha azonban mint emberről beszélünk róla, akkor nem kizárólag a más emberekhez, hanem önmagához való viszonyában is tekintem – az élethez, az időhöz, az örökkévalósághoz való viszonyában!……Torkig vagyok az úriember szóval, mert úgy látom, sokszor nem a megfelelő értelemben használják, és gyakran egészen eltorzítják a jelentését, miközben az ember és az emberi szavakat a maguk egyszerűségében egyáltalán nem méltányolják. Így aztán kénytelen vagyok az úriember szót is a manapság divatos frázisok egyikének tekinteni.

185. oldal (2013-Lazi Könyvkiadó)

Kapcsolódó szócikkek: John Thornton