!

John Pritkin személy

Karen Chance: Megérint a sötétség
Karen Chance: Árnyak vonzásában
Karen Chance: Átölel az éjszaka
Karen Chance: Hunt the Moon
Karen Chance: A hajnal átka
Karen Chance: Holdvadász

Idézetek

>!
Maria_pillowbook P

Pritkin már csak ilyen… Pritkines.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Pritkin
>!
Maria_pillowbook P

Fölöttünk mindkét oldalon hosszúkás, festett üvegablakok sorakoztak, amelyeken át a bent égő többtucatnyi gyertya halvány fénye szűrődött ki. Nem lepődtem meg rajta, hogy sokkal hitelesebbnek tűntek azoknál, amelyek a kaszinó falait díszítették. Az üveg keskeny csíkokban haladt a táblák alsó széle felé, ahol némiképp vastagabb volt, mint felül. Már kétszáz évvel a mi korunk előtt is látszott rajtuk az idő okozta kopás. Hasonló mesterművek helyezkedtek el a falak mentén, melyeket további gyertyák világítottak meg, félhomályba borítva az előteret. Melynek közepén ott állt Mircea, és épp egy szenteltvíztartóban mosakodott.
– Ez lehetetlen – meredt rá Pritkin valóban hitetlenkedő tekintettel.Valószínűleg akkor sem döbbent volna meg jobban, ha Mircea vért szürcsöl egy áldozókehelyből.
Mircea minden bizonnyal hallotta, amikor beléptünk, de zavartalanul folytatta a tisztálkodást. Háttal állt nekünk, a bőrén megcsillanó gyertyafény kiemelte izmai domborulatait. Kimosta hajából a folyóban beletapadt mocskot, majd hátravetette a fejét. A tincseiről lehulló vízcseppek apró szikrákként hullottak szerteszét. A jelenet pontosan olyan volt, amit egy igazán jó, romantikus regény borítóján is el tudtam volna képzelni. Sóhajtottam, mire Pritkin rám nézett.
– Ő egy vámpír – mondta, mintha én nem tudtam volna.
– Igen. És?
– Azt hiszem, a mágus azon lepődött meg, hogy nem kaptam lángra a szenteltvíztől – szólalt meg Mircea, megtörülközve valamiben, ami gyanúsan hasonlított egy oltárterítőre. Én magam is furán méregettem, hisz tudtam, hogy katolikus. De aztán, ahogy körülnéztem, megállapítottam, hogy a terítő, akárcsak a templom maga, látott már szebb napokat is.
[…]
– Hát persze! – kiáltott fel Pritkin. – Az ott nem szenteltvíz. A jakobinusok mindet kiöntötték.

325. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Palmer · John Pritkin · Mircea Basarab
>!
Chriss

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A szerencsétlen gólem reszketett, és vad szemeket meresztett mindenfelé. A legkisebb szellő vagy madárcsiripelés is megugrasztotta, hát még amikor Billy rákezdett az „Addig nincs hiba, míg kezemben a pia” kezdetű dalra, és egész addig fújta, amíg Pritkin hátrafordulva azzal nem fenyegette meg, hogy pillanatok alatt újra szellemet csinál belőle, ha nem hagyja abba.

231-232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Billy Joe · John Pritkin · szellem
>!
Chriss

Pritkin egy pillanatig szokásos morcos tekintetével nézett rám, de aztán az arckifejezése megváltozott. Akkor már tudtam, hogy bajban vagyok.
– Ha megteszem, meg kell esküdnie, hogy leül velem beszélgetni, és válaszol az összes kérdésemre, anélkül hogy időutazásra vinne, megpróbálna megölni, átkot vagy egyéb varázslatot vetne ki rám. Rendben?
– Beszélgetni akar velem? – pislogtam. Sosem beszéltünk egymással. Próbáltuk már megkéselni, lelőni és felrobbantani egymást, de a beszélgetésig még nem jutottunk el.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Palmer · időutazás · John Pritkin
>!
Maria_pillowbook P

– Beszélgetni akar velem? – pislogtam. Sosem beszéltünk egymással. Próbáltuk már megkéselni, lelőni és felrobbantani egymást, de a beszélgetésig még nem jutottunk el.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Palmer · John Pritkin
>!
nykyriana

– Honnan jöhet ez a hang? – értetlenkedett Pritkin.
– Ez Augustine egyik tréfája. Elvarázsolta a ruhámat – (…)
– Vedd le.
– Micsoda?
– A varázslatot fel tudom használni arra, hogy megzavarjuk a védelmezőket.
(…)
– De hát… alatta nincs rajtam semmi.
– Semmi?
– Jó, talán egy bugyi.
Legalábbis úgy rémlett. De egy ilyen nap után már semmire sem mertem volna megesküdni. Pritkin megvakarta az orrnyergét.
– Az esetleg segítene, ha emlékeztetnélek, hogy én már mindent láttam?
– Egyszer! És nagyon régen volt! És egészen sötétben.
(…)
– Jó, akkor csak annyit kérek belőle, amivel még nem sértem meg a szemérmedet.
– De miért is kell neked?
– Ahhoz, hogy … Figyelj, add ide azt az átkozott ruhát, és megmutatom.
(…)
– Miért van az, hogy a te terveid miatt mindig meztelenül végzem?

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Palmer · John Pritkin
Hirdetés
>!
Tufuka

Nem is tudom, mit válaszoltam volna, ha Pritkin nem ezt a pillanatot szemeli ki arra, hogy lefejelje az asztalt. Némi küszködés után ott kötöttünk ki, hogy a feje a térdei közt lógott, én pedig mellette guggoltam, és a gerincét simogattam.
– Hányod kell? – kérdeztem tőle.
– Dehogy! – felelte felháborodottan, aztán elhányta magát.

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Palmer · John Pritkin
>!
nykyriana

Nem volt igazán jóképű, nagyjából annyira volt barátságos, mint egy ázott macska, és annyira türelmes, mint egy bekoffeinezett kolibri. Az őrült mutatványit és – ezt el kell ismerni – az életem többszöri megmentését leszámítva leginkább idegesítő alaknak tűnt. Közös munkánk kezdetén azon gondolkodtam, kibírjuk-e élve egymás mellett. De aztán az idiótán álló haja mosolygásra késztetett, időről időre végrehajtott hőstettei nyomán hevesebben dobogott a szívem, és folyamatos szidalmait hallgatva legszívesebben egy csókkal forrasztottam volna a torkára a szót. Egy szó mint száz, fontosabb lett számomra, mint azt megengedhettem volna.

Kapcsolódó szócikkek: John Pritkin
>!
Tufuka

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Az ajtóhoz lépett, de egy pillanatra még visszafordult, és a szemében látszott, hogy remekül szórakozik.
– Ja, és egy kis közepesen hideg víz bőven elég. Nehogy aztán lefagyaszd itt nekem.
Körülnéztem, hogy mit vághatnék hozzá, de már odébbállt. A fene essen bele, tényleg jobban boldogult a helyzettel, mint én.

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Palmer · John Pritkin
>!
Tufuka

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Csak pirítóst kérek – feleltem, gondolván, hogy ezzel felgyorsíthatom a dolgot. Nekem ugyanis nem volt akkora bizodalmam a védelmezőkben.
– Két tojást kér, egy kis kolbászt, gombát, krumplit és pirítóst – helyesbített Pritkin.
– Ennyit nem bírok megenni.
– Dehogynem, és meg is fogod enni. A saját testedet éheztetheted, de az enyémet nem fogod.
– Én nem éheztetem… – kezdtem, majd egy pillantást vetettem a tányérjára. Mindaz megtalálható volt rajta, amit az előbb felsorolt Marsdennek, plusz valami, ami főtt babnak nézett ki. És egy kancsónyi abból a sűrű, szinte szirupszerű kávéból. – Azt hittem, te egészségesen élsz.
– Többet kellene enned – jelentette ki Pritkin, miközben harapott egyet a pirítósra felpakolt egyvelegből. – Ma reggel majdnem kiszúrta a bőrödet a lapockád.

Kapcsolódó szócikkek: Cassandra Palmer · John Pritkin