John Howland személy
Idézetek
– John… – mondta Alice.
– Igen?
A férfi letette a könyvet, és felegyenesedett a hatalmas, fehér szék szélén.
– Én ezt a könyvet veled írtam – mondta Alice.
– Igen.
– Emlékszem. Emlékszem rád. Emlékszem, hogy valaha nagyon okos voltam.
– Igen, az voltál, te voltál az egyik legintelligensebb ember, akit valaha ismertem.
Ez a vastag, fényes kék borítós könyv jelképezte mind azt, ami valaha volt. Tudtam, hogyan használja az elme a nyelvet, és amit tudtam, ki is tudtam fejezni. Valaha olyan ember voltam, aki sokat tudott. Már senki sem kíváncsi a véleményemre és a tanácsaimra. Ez hiányzik. Kíváncsi voltam, független és magabiztos. Hiányzik, hogy biztos legyek dolgokban. Abban nincs megnyugvás, ha mindig mindenben kételkedem. Hiányzik, hogy könnyen elvégezzek dolgokat. Hiányzik, hogy részese lehessek dolgoknak. Hiányzik, hogy nem hiányzom. Hiányzik az életem és a családom. Szerettem az életemet és a családomat.
