John "Csülök" Fowler személy

Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában

Idézetek

Evione>!

De ez a goromba fráter azt ordította, hogy rendőrt hív és lecsukat. Higgadtan kértem, hogy ne üvöltsön, mint egy barom. Erre erőszakos lett, és követelte, hogy ott a hivatalában várjam meg a kirendeltséget, majd ő megtanít. Azt mondtam kitérően hogy fogja be a száját, mert nagyon megjárja, azután távozni akartam. Megfogta a karomat. Még mindig egy jámbor ember béketűrésével igyekeztem elhessegetni. Nekihessegettem az üvegajtónak. De a petróleumlámpát csak akkor vágtam hozzá, amikor revolvert rántott. Emberi érzésem úgy diktálta, hogy az égő révkapitányt az esőmérő medencébe dobjam.
Ezzel az életét mentettem meg. Azt hiszik, köszönet jár az ilyesmiért? Tévednek. Feljelentett, töröltek a hajóskönyvből, és köröztek.
Aki manapság hálát vár, az keserűen csalódik.

Harmadik fejezet - 1

Kapcsolódó szócikkek: John "Csülök" Fowler
KingucK P>!

Kissé hallgattunk. A levél valahogy hatással volt ránk. Szerencsére Levin éppen napi tizenöt
perces sétáját végezte az udvaron, és így nyugodtan beszélgethettünk.
– Ez a nő fontos lehet az ügyedben – mondtam igen helyesen.
– De ki ez a Boulanger úr? – töprengett Hopkins.
– A Török Szultán neve – mondta Senki Alfonz.
– Ne mondd!
Ez engem is meglepett. Mik derülnek ki húszéves barátság után!
– Nem tudtam, hogy neve is van – csodálkozott Tuskó.

2. fejezet / 4.

KingucK P>!

Barátaim unszolása ellenére úgy határoztam, hogy megírom ezt a regényemet. (Az életből merítve.) Barátaim ugyanis arra unszoltak, hogy ne foglalkozzam olyasmivel, amihez nem értek. Itt azonban tévednek. Olvasottságom magasan az átlagos söpredék fölé helyez, még ha a látszat esetleg ellene szól is állításomnak.
Amikor első művem elhagyta a sajtót, fenyegető levelek tömegével kerestek fel tisztelőim. Gazembernek, baromnak, árulónak és besúgónak neveztek. De mit várjon az ember manapság tisztelőitől?

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: John "Csülök" Fowler
KingucK P>!

Az elmondott események után öt esztendő telt el, és a folytatást illetőleg már rendelkezésünkre áll John Fowler legionárius írói működésének eredménye. John Fowler, akit nagyszámú barátja és elenyészően kevés tisztelője kizárólag Csülök néven ismer, ha írókról csevegnek, és a téma kapcsán pofonokra terelődik a szó, öt esztendővel a fentiek után a légióban teljesített szolgálatot, és már a második könyvét írta. Átadom neki a szót, mivel a történet jobban megfelel írói egyéniségének. Akik kevésre értékelik a szerzőt, azokkal közlöm, hogy igen jó nevű műbírálók szerint John Fowlert még évtizedek múltán is emlegetni fogják. Különösen azok, akiket egy vagy más okból kifolyólag megütött.

1. fejezet / 4.

Kapcsolódó szócikkek: John "Csülök" Fowler
KingucK P>!

Senki Alfonz, aki végtelenül hidegvérű, és semmivel se törődik, másképpen fejezte ki véleményét:
– A könyved nagyon jó – mondta, amikor elolvasta a kéziratot, és unott arccal letette –, csak nem elég világos, ami a te személyedet illeti.
– Igyekeztem őszintén írni magamról, mint a nagy földrajzkutatók.
– Igen, igen, hiszen nagyjából kitűnik, hogy milyen fajankó vagy, de mi, akik közelről ismerünk, jól tudjuk, hogy sokkal ostobább szoktál lenni.
Mit álljak oda vitatkozni ilyennel? Nem szép lelkű ember egyik sem. Ezt meg is mondtam nekik.
– Mit ért a költői finomságok ihletéhez egy ilyen nagy ló, mint te?
És ez az igazság.

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: John "Csülök" Fowler · Senki Alfonz
KingucK P>!

Más semmi. Illetve egy leány képe. Múlt évi dátummal.
„Yvonne!” – ez áll rajta tollal. A húga ez, aki írt Tuskónak. Yvonne Barré.
Csodaszép hölgy volt. Okos, úri, finom, kissé szomorú, nagyon kedves arcú. Senki Alfonz különösen sokáig nézte a képet.
– Milyen szép – suttogta csodálkozva.
– Emlékeztet egy filmművésznőre – mondtam –, aki annyira belém szeretett, hogy valósággal őrült volt.
– Épeszű nem lehetett, az biztos – dünnyögte Tuskó Hopkins, akinek műveletlenségét mi sem mutatta világosabban, mint éppen ez az otromba megjegyzése.

2.fejezet / 6.

KingucK P>!

Tuskó Hopkins, aki alapjában véve nélkülözi azt a lelki finomságot, amelyet a „Roccambole szerelme” című remekműben csipkésnek nevez a halhatatlan író, azt mondja: „Ha még egyszer hülyeségeket firkálsz rólam, akkor beverem a fejedet egy karosszék lábával.” Mit feleljek erre az alantas hangra? Egy embernek, aki nélkülözi a lelki csipkéket?

2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: John "Csülök" Fowler · Tuskó Hopkins
KingucK P>!

– Nagy szerencse Hopkinsra nézve – magyarázta Senki Alfonz. – Mert ha megtaláljuk Francis Barrét, akkor esetleg könnyen tisztázhatjuk, hogy Thorze nem azonos Tuskóval.
– Ne bolygassuk – mondta szomorúan Hopkins –, mert megint bezárnak.
– Mégis bolygatjuk! Egy hölgy kérését nem áll módunkban megtagadni. Katonák vagyunk!
– És – tettem hozzá – úriemberek.
– Ebben nem vagyok biztos – dünnyögte Tuskó.

2. fejezet /4.

Kapcsolódó szócikkek: John "Csülök" Fowler · Senki Alfonz · Tuskó Hopkins