John Coffey személy
Idézetek
– Mi a neved? – kérdezte Melinda.
– John Coffey, asszonyság.
– Coffey, mint az ital?
– Igen, asszonyság, csak másképpen írják.
A szeretetükkel ölte meg őket. Így megy minden áldott nap. Az egész világba.
480. oldal (Európa, Bp., 2015)
1932 John Coffey éve volt. A részleteket megírták az újságok, még most is megtalálhatóak, ha valaki veszi a fáradságot, hogy előkeresse őket – akinek több az ereje, mint egy vénséges vén embernek, aki egy georgiai öregotthonban szundikálja át élete hátralévő részét. Emlékszem, forró ősz volt, igazán forró. Október csaknem olyan volt, mint augusztus, és az igazgató felesége, Melinda az indianolai kórházban feküdt. Ezen az őszön kaptam meg életem legsúlyosabb húgyúti fertőzését, amely nem volt elég komoly ahhoz, hogy én is kórházba kerüljek, de ahhoz igen, hogy a halált kívánjam, valahányszor vizelnem kellett. Delacroix ősze volt, a félkopasz kis franciáé, akinek volt egy egere, mely nyáron bukkant fel, és megtanulta azt az ügyes trükköt a gurigával.
I. rész -- A két halott lány - 2.
– A neved John Coffey.
– Igen, uram, főnök, akár az ital, csak nem ugyanúgy írják. [A Coffey és a coffee (kávé) ejtése azonos.]
– Szóval tudod, hogyan írják? Tudsz írni, olvasni?
– Csak a saját nevemet, főnök – válaszolta derűsen.
Felsóhajtottam, azután előadtam fogadóbeszédem rövidített változatát. Már eldöntöttem, hogy nem lesz vele semmi gond. Ebben tévedtem is meg nem is.
– A nevem Paul Edgecombe – mondtam.
I. rész -- A két halott lány - 2.
A darabjaik még itt vannak… Hallom a sikításukat.
369. oldal
Hogy megmondjam az igazat, főnök, én semmiről sem tudok sokat. Soha.
365. oldal - Éjszakai utazás (Európa, 2015)