Johannes Brandt személy

Jessie Burton: A babaház úrnője

Idézetek

Belle_Maundrell >!

Hogyan kezdjelek el szeretni téged? – kering a mérhetetlen, figyelmen kívül nem hagyható kérdés a fejében, miközben Johannest nézi.

107. oldal, A bárka

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt · Petronella Oortman
Belle_Maundrell >!

– […] néha nehéz dolog olyasvalakit szeretnünk, akit túlságosan is jól ismerünk.

110. oldal, A bárka

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt
Belle_Maundrell >!

– Amikor az ember igazán megismer valakit, Nella, amikor belát az édes gesztusok, a mosolyok mögé, amikor megpillantja az őrjöngést és a szánalmas rettegést, amelyet mindketten megpróbálnak elrejteni – akkor a megbocsátás lesz minden. Mindannyiunknak égető szükségünk van rá.

110. oldal, A bárka

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt · megbocsátás
Belle_Maundrell >!

Ő az a férfi, akinek mindene megvan, mégis olyan gyakran érezte kifosztottnak magát.

346. oldal, Spórák

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt
Belle_Maundrell >!

– A köménymaggal telehintett friss sajt emlékeztet arra, hogy képes vagyok az örömre – jelenti ki hangosan Johannes. – A krémes és kiváló delfti vaj, mely olyannyira különböző bármely más fajtától, hihetetlen elégedettséggel tölt el. Kínai porcelántálakkal kereskedem Delftben, és vajtömböket szerzek be helyettük. Cornelia majoránnás-szilvás söre pedig boldogabbá tesz, mint egy sikeres üzlet.
– Anyám is szokott – feleli Nella, miközben egyre ijedtebbé válik a lakoma rágcsáló-csörömpölő zajaitól. Úgy érzi, magába szippantja a porcukros gyümölcsdarabokhoz hasonlóan kristályos energia, amely összesűrűsödött a teremben.
– Tejfölös füge nyáron, egy korai reggelire – folytatja Johannes magáról egészen megfeledkezve –, az valami olyan különleges élvezet, amely a gyerekkoromba visz vissza, amelynek ma már csak az ízére emlékszem.

115. oldal, Házasságok

Kapcsolódó szócikkek: Delft · Johannes Brandt · sajt
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Olyan volt, mintha… valami megfoghatatlan… hirtelen nagyon is valóságossá válna. Elképesztő gyorsasággal történt, Nella. Mintha Jack a hazugságaival az igazságot mutatta volna meg nekem; úgy, ahogy egy festmény is hívebben meg tud mutatni egy dolgot, mégsem lehet soha magává a dologgá. Jack számomra szinte megkülönböztethetetlenné vált a szerelemtől – sóhajt Johannes –, noha soha nem volt egyéb, mint a szerelemről festett kép. A szerelem képzete szebb volt, mint az a zűrzavar, amit maga után hagyott.

353. oldal, A Városháza

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Nella megígérte Johannesnek, hogy itt lesz ma délután; ez volt élete legnehezebben megtartható, legszörnyűbb ígérete. Előző este egy órát ültek egymás mellett a sötétben, némán fogták egymás kezét, az őr sem zavarta őket. Az a csend és az az óra annyi mindent sűrített magába, aminek Nella soha többé nem lesz a részese. Később majd úgy emlékszik vissza rá, hogy ez volt a nászéjszakájuk, ahol olyan közösségbe forrtak, amelyben nem volt szükség szavakra. A szavak elveszítették megtévesztő, csalóka erejüket, és egy mélyebb, gazdagabb nyelv vette át a helyüket.

475-476. oldal, Malomkő

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Brandt · Petronella Oortman