Johannes Brandt személy
Idézetek
Hogyan kezdjelek el szeretni téged? – kering a mérhetetlen, figyelmen kívül nem hagyható kérdés a fejében, miközben Johannest nézi.
107. oldal, A bárka
– […] néha nehéz dolog olyasvalakit szeretnünk, akit túlságosan is jól ismerünk.
110. oldal, A bárka
– Amikor az ember igazán megismer valakit, Nella, amikor belát az édes gesztusok, a mosolyok mögé, amikor megpillantja az őrjöngést és a szánalmas rettegést, amelyet mindketten megpróbálnak elrejteni – akkor a megbocsátás lesz minden. Mindannyiunknak égető szükségünk van rá.
110. oldal, A bárka
Ő az a férfi, akinek mindene megvan, mégis olyan gyakran érezte kifosztottnak magát.
346. oldal, Spórák
– A köménymaggal telehintett friss sajt emlékeztet arra, hogy képes vagyok az örömre – jelenti ki hangosan Johannes. – A krémes és kiváló delfti vaj, mely olyannyira különböző bármely más fajtától, hihetetlen elégedettséggel tölt el. Kínai porcelántálakkal kereskedem Delftben, és vajtömböket szerzek be helyettük. Cornelia majoránnás-szilvás söre pedig boldogabbá tesz, mint egy sikeres üzlet.
– Anyám is szokott – feleli Nella, miközben egyre ijedtebbé válik a lakoma rágcsáló-csörömpölő zajaitól. Úgy érzi, magába szippantja a porcukros gyümölcsdarabokhoz hasonlóan kristályos energia, amely összesűrűsödött a teremben.
– Tejfölös füge nyáron, egy korai reggelire – folytatja Johannes magáról egészen megfeledkezve –, az valami olyan különleges élvezet, amely a gyerekkoromba visz vissza, amelynek ma már csak az ízére emlékszem.
115. oldal, Házasságok