Johann Wolfgang Goethe személy

Müller Péter: Titkos tanítások
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére
Babits Mihály: Halálfiai
Vámos Miklós: Utazások Erotikában
Rafael Seligmann: A tejesember
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Kertész Imre: A száműzött nyelv
Martin Walser: Egy kritikus halála
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Anthony Burgess: Mr. Enderby – bepillantás
Wilhelm Hauff: A sátán emlékiratai
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Nagy Bandó András: Sosemvolt Toscana
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Esterházy Péter: Semmi művészet
Katherine Anne Porter: Bolondok hajója
Milan Kundera: Halhatatlanság
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Szilvási Lajos: Légszomj
Friedrich Nietzsche: Az értékek átértékelése
Weöres Sándor: Weöres Sándor válogatott versei
Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I–II.
Dala László – Dékány András – Kocsis Ferenc – Kulin György – D. Major Klára – Rónaszegi Miklós: A világ és az ember
Albert Camus: A pestis
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása
Lion Feuchtwanger: Az Oppermann testvérek
Szerb Antal: A világirodalom története
Szabó Magda: Hullámok kergetése
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa
Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Hamvas Béla: Szarepta
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”
Ray Bradbury: Holdkórosok temetője
Jaume Cabré: Őméltósága
Kálmán László – Nádasdy Ádám: Hárompercesek a nyelvről
Aldous Huxley: Az észlelés kapui
Kovács Gábor: Az özvegyégetés
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Darvasi László: Virágzabálók
Babits Mihály: Az európai irodalom története
Stefan Zweig: A tegnap világa
Ignotus: Emma asszony levelei
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Márai Sándor: Napló 1976–1983
Akutagava Rjúnoszuke: A hottoko álarc
Szép Ernő: Emberszag
Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.
Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája
Hankiss Ágnes: Csak az élet
Petőfi Sándor: Útirajzok
Oscar Wilde: A kritikus mint művész
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő
Linda Dillow: A társ…
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
Czeizel Endre: Családfa
Kormos István: Mesék Vackorról
Cs. Szabó László: Görögökről
Jorge Amado: A vén tengerész
Lukács György: Az esztétikum sajátossága I-II.
Marc Bloch: A történész mestersége
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
Radnóti Miklós: Napló
Galácz András: Élő kövületek
Philippe Descola – Gérard Lencloud: A kulturális antropológia eszméi
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I–II.
Walter Benjamin: Angelus Novus
John Howkins: Az alkotás gazdagít
Peter Hacks: Három dráma
Málnási Bartók György: Ember és élet – A bölcseleti antropológia alapvonalai
Szántó Piroska: Akt
Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs
James Morgan: Matisse nyomában
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Gustave Flaubert: Flaubert levelei
Martin Walser: Menekülő ló
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Martin Walser: Egy szerelmes férfi
Rüdiger Safranski: Romantika – Egy német affér
Louis Fürnberg: A betlehemi hangos éjszaka
Elias Canetti: A hallás iskolája
George Bailey: Németek
Paul Strathern: Schopenhauer
Kepes András: Tövispuszta
Erich Kästner: Mi újság volt tegnap?
Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.
Heller Ágnes: Általános etika
Kertész Imre: Mentés másként
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
José Ortega y Gasset: Korunk feladata
V. Kulcsár Ildikó: Szeretetvár
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Heinrich Heine: Útirajzok
Rapaics Rajmund: A magyarság virágai
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Egon Friedell: Kőfejtő
Faragó Kornélia: Kultúrák és narratívák
Jurij Scserbak: Karantén
Rudolf Steiner: Goethe világszemlélete
Ligeti György: Úristen, megint tréning!
L. Stipkovits Erika: Közelebb egymáshoz
Nemere István: Nincs idő meghalni
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Dessewffy Tibor: A gonosz szociológiája
Hamvas Béla: Művészeti írások I-II.
Rick Yancey: Der Monstrumologe
Horváth György: Személyiség és öntevékenység
Gustav Meyrink: A zöldarcú kísértet
Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna
André Maurois: Az élet művészete
Robert Byrne (szerk.): The 2548 Best Things Anybody Ever Said
Esterházy Péter – Szüts Miklós: A bűnös
Szerb Antal: A világ sokkal több…
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Steven Isserlis: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán?
Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk
Frank Tallis: Gyilkos illúziók
Esterházy Péter: Az olvasó országa
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Vihar Judit – Hidasi Judit (szerk.): Egy magyar lelkű japán, Hani Kjóko
Nádas Péter: A szabadság tréningjei
Balázs Béla: Dialogus a dialogusról
Michel Houellebecq: Szerotonin
Eoin Dempsey: Fehér rózsa
Sergio Failoni: Hangfogó nélkül
Márai Sándor: Európa elrablása
Kim Stanley Robinson: Stan's Kitchen
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
Colum McCann: Apeirogon
Varlam Salamov: Kolimai történetek
Földényi F. László: A guillotine hosszú árnyéka
Álmodnak-e a normális emberek könyvesboltokkal?

Idézetek

Frank_Waters I>!

– Ne csináljon magából hülyét, Ernest – mondta Goethe. – Jól tudja, hogy mi most csak egy regényíró frivol fantáziájának a szüleményei vagyunk, aki olyasmiket mondat velünk, amit valószínűleg sohasem mondanánk.

292. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · Johann Wolfgang Goethe
aled>!

…Goethe magyarázza: „A zöld és kék, mondja, a legkevésbé emberiek, sőt a leginkább fosztják meg az embert ember mivoltától." Mind a kettőben van valami, ami elérhetetlen…

Hamvas Béla: Művészeti írások I-II. Öt meg nem tartott előadás a művészetről / A halhatatlanság híradása

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · kék · zöld
aled>!

A külső csapások, szolgaság, betegség, szegénység, elhagyatottság, Jób megpróbáltatásai elviselhetők. A nehéz a megpróbáltatásokban levő tompa és végeláthatatlan súly. Goethét egyre elviselhetetlenebbnek tartom. Jób a porban ül, sebekkel, betegen elhagyatva, a meg nem válaszolt kérdéssel, lamma szabaktani? — Miért hagytál el engem.

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe
aled>!

…Goethe azt szokta volt írni Stefimének Itáliából: »Ich habe dir das angeschaut, Ich habe dir das gelesen« Akit szeretünk, annak szenzibilitásával kibővül a miénk. Akármilyen naivitás volt, volt abban azért valami, hogy szép versért, zeneműért azt is ünnepelték, akinek szólt; szinte, mintha társszerző lett volna. Ha szeretünk vala­kit, az is eszünkbe jut, ami neki eszébe jutna, azt is érez­zük, amit ő érezne. Sőt elvegyülünk. A látásomon ke-resztülködlik a tied, mintha két üvegen néznék keresz­tül egyszerre. Ez a gondolatok amfimixise. Nem is tudom, parthenogenesise van-e az érzésnek és gondolatnak?

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe
2 hozzászólás
aled>!

Goethe az analógiának a valóság visszatükrözésében elfoglalt helyét más oldalról világítja meg, amikor ezt mondja: „Minden létező az összes létező analogonja, ezért látjuk a létezést egyidejűleg elkülönültnek és összekapcsoltnak. Ha túlságosan követjük az analógiát, akkor minden azonosan egybeesik; ha kerüljük minden szétszóródik a végtelenbe. Mindkét esetben kátyúba jut a gondolkodás, egyszer mert túl eleven volt, másszor mert megölték…"

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe
2 hozzászólás
Chöpp>!

Miért olyan természetes a mi világunkban, hogy a hatalmasabbat kell tisztelni? Goethe azt írja egy helyen, hogy életutunkban négy tiszteletet sajátítunk el. Fölfelé, lefelé, mellettem és magam felé. Először kicsiként megtanuljuk tisztelni a nálunk nagyobbat, aztán növekedve a nálunk kisebbet, ifjúkorunkban a velünk egyenrangút, végül saját magunkat.

230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe
1 hozzászólás
Sastojci>!

[…] kis hazánkat ugyanis legalább annyira kedvelik a tündérek, mint a Smaragdszigetet.
Legyünk erre büszkék, hiszen e két országon kívül sehol máshol a világon nem élnek a Tuatha De Danann fiai. Még Németországban sem, hiába is írt Goethe verset egy tündérkirályról, aki kisfiúkat ragad magával.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · Németország · Smaragdsziget
10 hozzászólás
latinta P>!

A könyvtárban ott sorakozott az összes, valaha olvasott könyv, bennük azokkal a mondatokkal, amelyeket megőrzött az emlékezete. Horatius és Goethe, Vergilius és Osszián, Arisztotelész és Lessing, mindent felsorolt az emlékezetében, és naponta visszajárt olvasgatni. Rettegett, hogy valami lényegeset elfelejt. Rettegett, hogy eltűnik az emlékezetéből mindaz, amiért egyedül érdemes élnie, eltűnnek a versek, a festmények, a nyelvek, a zenék, és a szelleme visszazuhan egy barbár állapotba, ahol már csak a nyers ösztönök, az étel, az ital és az asszony utáni vágy bűzlő gépe dohog.

57-58. oldal

Kkatja>!

    Voltak és vannak most is néhányan az emberek közt, akik nagyon jól tudták, hogy ők csak álmodnak, – pionirek, akik előretörtek a bástyafokig, amely mögött az örökké virrasztó „én” rejtőzködik – igazlátók, mint Goethe, Schoppenhauer és Kant, ámde nem volt fegyverük, hogy a várat megostromolhassák, és harci szózatuk nem ébresztette fel az aluvókat.

205. oldal Tizenegyedik fejezet (Kultura, 1920)

Chöpp>!

A kritika ellentéte nem a dicséret, hanem az igenlés. Aki dicsér, fölényesen bánik azzal, akit dicsér. A dicséret ugyanolyan arcátlanság, mint a kritika. Mind a kettő hatalomgyakorlás. Aki nem ért egyet, tartsa a száját. Ebben a tekintetben mindenki Goethe, aki lelke legmélyéből mondta, írta hetvenöt éves korában: Aki nem szeret engem, ne is ítélkezzék felettem.

61-62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dicséret · Johann Wolfgang Goethe · kritika