Johann Wolfgang Goethe személy

Müller Péter: Titkos tanítások
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász
Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére
Babits Mihály: Halálfiai
Vámos Miklós: Utazások Erotikában
Rafael Seligmann: A tejesember
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Kertész Imre: A száműzött nyelv
Martin Walser: Egy kritikus halála
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Anthony Burgess: Mr. Enderby – bepillantás
Wilhelm Hauff: A sátán emlékiratai
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Victor Hugo: A nyomorultak
Nagy Bandó András: Sosemvolt Toscana
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Esterházy Péter: Semmi művészet
Katherine Anne Porter: Bolondok hajója
Milan Kundera: Halhatatlanság
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Bohumil Hrabal: Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Szilvási Lajos: Légszomj
Friedrich Nietzsche: Az értékek átértékelése
Weöres Sándor: Weöres Sándor válogatott versei
Mihail Jurjevics Lermontov: Korunk hőse
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim I–II.
Dala László – Dékány András – Kocsis Ferenc – Kulin György – D. Major Klára – Rónaszegi Miklós: A világ és az ember
Albert Camus: A pestis
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása
Lion Feuchtwanger: Az Oppermann testvérek
Szerb Antal: A világirodalom története
Szabó Magda: Hullámok kergetése
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa
Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Hamvas Béla: Szarepta
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”
Ray Bradbury: Holdkórosok temetője
Kálmán László – Nádasdy Ádám: Hárompercesek a nyelvről
Aldous Huxley: Az észlelés kapui
Kovács Gábor: Az özvegyégetés
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Darvasi László: Virágzabálók
Babits Mihály: Az európai irodalom története
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Márai Sándor: Napló 1976–1983
Akutagava Rjúnoszuke: A hottoko álarc
Szép Ernő: Emberszag
Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.
Hankiss Ágnes: Csak az élet
Petőfi Sándor: Útirajzok
Oscar Wilde: A kritikus mint művész
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő
Linda Dillow: A társ…
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
Czeizel Endre: Családfa
Kormos István: Mesék Vackorról
Lukács György: Az esztétikum sajátossága I-II.
Marc Bloch: A történész mestersége
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
Radnóti Miklós: Napló
Galácz András: Élő kövületek
Philippe Descola – Gérard Lencloud: A kulturális antropológia eszméi
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
Walter Benjamin: Angelus Novus
John Howkins: Az alkotás gazdagít
Peter Hacks: Három dráma
Málnási Bartók György: Ember és élet – A bölcseleti antropológia alapvonalai
Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs
James Morgan: Matisse nyomában
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Gustave Flaubert: Flaubert levelei
Martin Walser: Menekülő ló
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Martin Walser: Egy szerelmes férfi
Rüdiger Safranski: Romantika – Egy német affér
Louis Fürnberg: A betlehemi hangos éjszaka
Elias Canetti: A hallás iskolája
George Bailey: Németek
Paul Strathern: Schopenhauer
Kepes András: Tövispuszta
Erich Kästner: Mi újság volt tegnap?
Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.
Heller Ágnes: Általános etika
Kertész Imre: Mentés másként
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
José Ortega y Gasset: Korunk feladata
V. Kulcsár Ildikó: Szeretetvár
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Heinrich Heine: Útirajzok
Rapaics Rajmund: A magyarság virágai
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Egon Friedell: Kőfejtő
Faragó Kornélia: Kultúrák és narratívák
Jurij Scserbak: Karantén
Rudolf Steiner: Goethe világszemlélete
Ligeti György: Úristen, megint tréning!
L. Stipkovits Erika: Közelebb egymáshoz
Nemere István: Nincs idő meghalni
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Dessewffy Tibor: A gonosz szociológiája
Hamvas Béla: Művészeti írások I-II.
Rick Yancey: Der Monstrumologe
Horváth György: Személyiség és öntevékenység
Gustav Meyrink: A zöldarcú kísértet
Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna
André Maurois: Az élet művészete
Robert Byrne (szerk.): The 2548 Best Things Anybody Ever Said
Esterházy Péter – Szüts Miklós: A bűnös
Szerb Antal: A világ sokkal több…
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Steven Isserlis: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán?
Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz
Szív Ernő: Az irodalom ellenségei
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk
Frank Tallis: Gyilkos illúziók
Esterházy Péter: Az olvasó országa
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Nádas Péter: A szabadság tréningjei
Balázs Béla: Dialogus a dialogusról
Michel Houellebecq: Szerotonin
Eoin Dempsey: Fehér rózsa
Sergio Failoni: Hangfogó nélkül
Márai Sándor: Európa elrablása
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
Colum McCann: Apeirogon

Idézetek

Kuszma P>!

Talán Heinétől származik, de mindenképpen olyan,
                mintha tőle való volna
                a következő bonmot:
    a rossz írók azt írják, amit elvárnak tőlük,
mi, rendes, vulgo jó írók, írunk, amit tudunk,
    és Herr Goethe az, aki azt ír, amit akar.

698. oldal, AZ 1 ÉS A SOK - Literátor versus <meglepetés>. Danilo Kiš pillantása (Magvető, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Heinrich Heine · Johann Wolfgang Goethe
3 hozzászólás
csartak P>!

K: Szereted Goethét?
V: Csak a tarajosat.

145. oldal (Agave, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe
3 hozzászólás
Anó >!

Reggel apu kitett a sulinál, én pedig odasétáltam a fiúkhoz.
     – Sziasztok. Goethe? – kérdeztem.
     – Nem láttuk ma még. De biztos mindjárt jön – vágta rá Cortez, a többiekből pedig hatalmas röhögés tört ki.

268. oldal, Október 19., hétfő (Ciceró, 2010)

madárka>!

    Egy idézet Thomas Manntól – vagy Goethétől?, minden idézet vagy Thomas Manntól, vagy Goethétől való – mutatja az irányt: Író az, akinek gondot okoz az írás. Azért ez meglepő. Mert például pék az, akinek nem okoz gondot pékezni. Schumacher az, akinek nem okoz gondot autót vezetni. A Ferrari meg az, akinek nem okoz gondot a Schumacher. Elnézést.

gesztenye63 P>!

A német szerző, Goethe mondta, hogy a hangulat, amelyet az építészet idéz elő az elmében, közelít a zene hatásához – ránézni valamire annyi, mint hallani azt. A zene folyékony építészet, írta, az építészet pedig megfagyott zene.

446. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe
2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Goethe költő volt, és Nietzschét halálig gyötörte a félelem, hogy ő is csak költő.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche · Johann Wolfgang Goethe · költő
3 hozzászólás
korneliak>!

[…] Az angol szókincs a leggazdagabb, 700 000 szóra taksálják, nagy szótárukba, a Websterbe ebből 460 000-et sikerült befogniok.
    Írók is ritkán birtokolnak 20 000-nél több szót. Kafka Perje 6500 szóból lett felhúzva. Melville Moby Dickje 16 000-ből. Theodor Storm szóvagyona 22 000 körül van. Shakespeare 25 000. Goethe persze 80 000. Van, aki szerint Joyce-é eléri a negyedmilliót, az Ulysses egymaga 32 000 szót használ, mások szerint nem haladja meg a 100 000-et.
    A lírikusok kevesebbel is beérik, Rilke 5000 szót rakosgatott különböző sorrendekbe (leggyakoribbak: élet, éjszaka, fehér, világ, Isten, halkan); Gottfried Benn beérte 2700-zal (favoritjai: éjszaka, tenger, vér, óra, világ); Hesse viszont 15 000 szóra rúg.

56-57. oldal - "Kelj föl, te szemét, itt a kibontakozás..." (Magvető, 1991)

2 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

A csőcselék semmitől sem fél annyira, mint az észtől. A butaságtól kellene félniük, ha felérnék ésszel, hogy mi a félelmetes.

GOETHE

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság · Johann Wolfgang Goethe
Garaczi_László IP>!

Halld csak, milyen szívdöbbentő és hajmeresztő szerencsétlenség ért. Indulásom előtt egy óranegyeddel jut eszembe, hogy könyveimet már mind elzártam, s az útra nem hagytam kinn semmit. Oda futok könyvárusomhoz, hogy adjon hirtelenében valami kis könyvet, amit zsebembe dughatok. Kipkednek-kapkodnak, végre adnak egyet, elteszem s rohanok. Az omnibuszon, mely a vasuthoz visz, megnézem, vajon mi olvasmányom lesz? s határtalan egek! mit kelle látnom?… Goethe Faustja volt zsebemben. Mit csináljak? kiálték föl magamban, mit csináljak, káromkodjam-e vagy elájuljak? Tudod, barátom és ha nem tudod, hát tudd meg, hogy én Goethét nem szeretem, nem szívelhetem, utálom, undorodom tőle, mint a tejfölös tormától. Ennek az embernek gyémánt volt a feje, de szíve békasó… eh, még az sem! hisz a békasó szikrát hány. Goethe szíve agyag volt, komisz agyag, nem egyéb; nedves, puha agyag, mikor ostoba Wertherjét írta, azontul pedig száraz, kemény agyag. És nekem ilyen fráter nem kell. Előttem minden ember annyit ér, amilyen értékű a szíve. Előbb meg tudnék azzal barátkozni, ki valami szenvedélyében ezer roszat követett el rajtam, mint a hideg emberrel, ki ezer jót tenne velem. Lángoló szív, lángoló szív! vagy a fagyos sír!… Oh Istenem, ha az én meleg, forró szívem egykor kihűlne… de nem, ez nem lehet. Az én szívemet még a halál sem hűti meg. Temessenek el éjszakon, s ültessenek sírom mellé narancsfát; meglátjátok, hogy ott is virít, mert szívem megmelegíti a földet, melyben fekünni fog.

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · könyv
1 hozzászólás
Kuszma P>!

„Az igazság az, hogy mindannyiunk lelkében lakozik egy despota, valahol mélyen megbújva. Csak az önbizalom és a biztonság derűjében fürödve vagyunk képesek a láthatatlan mélységekbe visszaszorítani azt a gonosz géniuszt, ahol általában teljesen tehetetlen. Ne gondoljuk, hogy ha önbizalmunk és biztonságérzetünk teljesen eltűnne, nem ugorna azonnal a helyükre. Egyesek azzal a kellemes gondolattal ringatják magukat álomba, hogy országunkban a szabadságot elődeink végérvényesen kiharcolták számukra. Én inkább egy nagy európai szavait tartom szem előtt, a német költő Goethéét, aki szerint a szabadságot mindennap ki kell harcolni.”
George Kennan

37. oldal, Antropológiai pesszimizmus

Kapcsolódó szócikkek: Johann Wolfgang Goethe · szabadság
4 hozzászólás