Johann Wolfgang Goethe személy
Idézetek
Talán Heinétől származik, de mindenképpen olyan,
mintha tőle való volna
a következő bonmot:
a rossz írók azt írják, amit elvárnak tőlük,
mi, rendes, vulgo jó írók, írunk, amit tudunk,
és Herr Goethe az, aki azt ír, amit akar.
698. oldal, AZ 1 ÉS A SOK - Literátor versus <meglepetés>. Danilo Kiš pillantása (Magvető, 2018)
K: Szereted Goethét?
V: Csak a tarajosat.
145. oldal (Agave, 2008)
Reggel apu kitett a sulinál, én pedig odasétáltam a fiúkhoz.
– Sziasztok. Goethe? – kérdeztem.
– Nem láttuk ma még. De biztos mindjárt jön – vágta rá Cortez, a többiekből pedig hatalmas röhögés tört ki.
268. oldal, Október 19., hétfő (Ciceró, 2010)
Egy idézet Thomas Manntól – vagy Goethétől?, minden idézet vagy Thomas Manntól, vagy Goethétől való – mutatja az irányt: Író az, akinek gondot okoz az írás. Azért ez meglepő. Mert például pék az, akinek nem okoz gondot pékezni. Schumacher az, akinek nem okoz gondot autót vezetni. A Ferrari meg az, akinek nem okoz gondot a Schumacher. Elnézést.
A német szerző, Goethe mondta, hogy a hangulat, amelyet az építészet idéz elő az elmében, közelít a zene hatásához – ránézni valamire annyi, mint hallani azt. A zene folyékony építészet, írta, az építészet pedig megfagyott zene.
446. oldal
Goethe költő volt, és Nietzschét halálig gyötörte a félelem, hogy ő is csak költő.
284. oldal
[…] Az angol szókincs a leggazdagabb, 700 000 szóra taksálják, nagy szótárukba, a Websterbe ebből 460 000-et sikerült befogniok.
Írók is ritkán birtokolnak 20 000-nél több szót. Kafka Perje 6500 szóból lett felhúzva. Melville Moby Dickje 16 000-ből. Theodor Storm szóvagyona 22 000 körül van. Shakespeare 25 000. Goethe persze 80 000. Van, aki szerint Joyce-é eléri a negyedmilliót, az Ulysses egymaga 32 000 szót használ, mások szerint nem haladja meg a 100 000-et.
A lírikusok kevesebbel is beérik, Rilke 5000 szót rakosgatott különböző sorrendekbe (leggyakoribbak: élet, éjszaka, fehér, világ, Isten, halkan); Gottfried Benn beérte 2700-zal (favoritjai: éjszaka, tenger, vér, óra, világ); Hesse viszont 15 000 szóra rúg.
56-57. oldal - "Kelj föl, te szemét, itt a kibontakozás..." (Magvető, 1991)
| → |
|---|
A csőcselék semmitől sem fél annyira, mint az észtől. A butaságtól kellene félniük, ha felérnék ésszel, hogy mi a félelmetes.
GOETHE
5. oldal
Halld csak, milyen szívdöbbentő és hajmeresztő szerencsétlenség ért. Indulásom előtt egy óranegyeddel jut eszembe, hogy könyveimet már mind elzártam, s az útra nem hagytam kinn semmit. Oda futok könyvárusomhoz, hogy adjon hirtelenében valami kis könyvet, amit zsebembe dughatok. Kipkednek-kapkodnak, végre adnak egyet, elteszem s rohanok. Az omnibuszon, mely a vasuthoz visz, megnézem, vajon mi olvasmányom lesz? s határtalan egek! mit kelle látnom?… Goethe Faustja volt zsebemben. Mit csináljak? kiálték föl magamban, mit csináljak, káromkodjam-e vagy elájuljak? Tudod, barátom és ha nem tudod, hát tudd meg, hogy én Goethét nem szeretem, nem szívelhetem, utálom, undorodom tőle, mint a tejfölös tormától. Ennek az embernek gyémánt volt a feje, de szíve békasó… eh, még az sem! hisz a békasó szikrát hány. Goethe szíve agyag volt, komisz agyag, nem egyéb; nedves, puha agyag, mikor ostoba Wertherjét írta, azontul pedig száraz, kemény agyag. És nekem ilyen fráter nem kell. Előttem minden ember annyit ér, amilyen értékű a szíve. Előbb meg tudnék azzal barátkozni, ki valami szenvedélyében ezer roszat követett el rajtam, mint a hideg emberrel, ki ezer jót tenne velem. Lángoló szív, lángoló szív! vagy a fagyos sír!… Oh Istenem, ha az én meleg, forró szívem egykor kihűlne… de nem, ez nem lehet. Az én szívemet még a halál sem hűti meg. Temessenek el éjszakon, s ültessenek sírom mellé narancsfát; meglátjátok, hogy ott is virít, mert szívem megmelegíti a földet, melyben fekünni fog.
| → |
|---|
„Az igazság az, hogy mindannyiunk lelkében lakozik egy despota, valahol mélyen megbújva. Csak az önbizalom és a biztonság derűjében fürödve vagyunk képesek a láthatatlan mélységekbe visszaszorítani azt a gonosz géniuszt, ahol általában teljesen tehetetlen. Ne gondoljuk, hogy ha önbizalmunk és biztonságérzetünk teljesen eltűnne, nem ugorna azonnal a helyükre. Egyesek azzal a kellemes gondolattal ringatják magukat álomba, hogy országunkban a szabadságot elődeink végérvényesen kiharcolták számukra. Én inkább egy nagy európai szavait tartom szem előtt, a német költő Goethéét, aki szerint a szabadságot mindennap ki kell harcolni.”
George Kennan
37. oldal, Antropológiai pesszimizmus