Joe Morelli személy

– Na, mit gondolsz? – kérdeztem végül.
– Azt, hogy a fejvadászatot vizsgához és engedélyhez kéne kötni. Meg azt, hogy megbuknál a vizsgán.

150. oldal

– És hogy tervezted elintézni ezeket a magánügyeket a dzsip nélkül?
– Visszahoztam a Novát.
A szája megrándult.
– De nem a parkolóban hagytad, ugye?
– Azt reméltem, a merénylő nem tudja, hogy az én autóm.
– Istenem.

– Ki vagy merülve.
– Több ez, mint kimerültség. Le vagyok nullázva. Mindenkinek megvan a maga keresztje… az enyém te vagy. Feladom. Vidd az autót. Már nem érdekel. Csak annyit kérek, hogy ne csapkodd az ajtaját, és cseréltess olajat, ha kigyullad a piros lámpa.

Morellit szeretni olyan volt, mint a túrós lepény: néhány másodpercnyi mennyei élvezetért cserében órákat szenvedni a fogyasztógépen, amíg leadod a feles kilókat.

– Tehát, mit kérsz? – kérdeztem Morellit.
– Steaket, krumplipürével és zöldbabbal.
– Aha. Mit szólnál egy mogyoróvajas szendvicshez?
– Az lett volna a második választásom.

– Van valami ennivalód?
A szemöldöke megemelkedett, sanda oldalpillantásokkal méregetett.
– Mire gondolsz?
– Kajára.
– Nem. Olyasmim nincs.

Fölemeltem Rex kalitkáját az első ülésről.
– Ne feledd – igazítottam el –, semmi nyavalygás arról, hogy az életünk tönkrement! Semmi szirupos ömlengés Morelli dögös pasas mivoltáról. És semmi sírás. Nem akarom, hogy Morelli született vesztesnek gondoljon minket.
Morelli a betonozott tornácon várakozott. Az ajtó nyitva állt mögötte, belülről kiszüremlett a lépcsős előszoba lámpáinak fénye. Mezítláb volt, levágott ujjú pólója rálógott rövidnadrágjára. Haja kócosan ágaskodott az alvástól, kezében tartott pisztolyát lazán lógatta az oldala mellett.
– Beszélsz valakihez?
– Rexhez. Kicsit megviselték a történtek.

– A barátnőd meglátogatott – közöltem vele.
– Nincs is barátnőm.
– Marhaság!
Felolvastam neki az üzenetet, valamint beszámoltam az ajtómról és a kocsimról is.
– Miből gondolod, hogy az én barátnőm volt? – kérdezte Morelli.
– Senki más nem jut eszembe, aki ilyen közveszélyes őrültté tudna tenni egy nőt.

– Nem hiszem. Már évek óta ez megy. Sosem tudtad elfelejteni, hogy hatéves korodban megérintettelek.
Leesett az állam, majd hangos csattanással rögtön vissza is ugrott, én pedig összezárt ököllel előrehajoltam; vissza kellett fognom magam, nehogy gondolkodás nélkül nekiessek.
– Micsoda alak vagy!
– Tudom – bólintott Morelli. – Genetikailag. Előnyös dolog ilyen helyesnek lenni.
Morellit sok mindennek el lehetett mondani. A helyes nem volt köztük. Helyesek a cocker spánielek. Helyesek a kisbabák. Morelli nem volt helyes. Morelli a tekintetével képes volt felforralni a vizet. A „helyes” valahogy túl enyhe kifejezésnek tűnt Morelli ábrázolására.