Joe Goldberg személy
Idézetek




Én nem vagyok valami puhány pöcs, akinek soha nem volt mersze élni az életet úgy, ahogy van. Én az életért élek…
32. oldal, 4. fejezet




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Az a baj a társadalommal, hogy ha az átlagember tudna rólunk – egy éjszaka háromszor van szólóban orgazmusod, én pedig egymagamban, az utca túloldaláról nézlek, miközben orgazmusod van –, a többség azt mondaná, hogy én vagyok az elcseszett. Nos, nem titok, hogy a többség kibaszott idióta. A többség szereti az olcsó rejtélyeket, és a többség sosem hallott Paula Foxról vagy a Hannah-ról, szóval Beck, őszintén, a többség menjen a picsába, hát nem?
17. oldaldlal, 2. fejezet




Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Mi a lófasz ez az egész?
– Hát, tudod, kit érdekel? – kérdezek vissza, és beindulok, mint Donkey Kong. – Ha erre a beszélgetésre egy bárban kerülne sor, és mindketten seggrészegek volnánk, tökéletesen normális lenne.
Karen Minty a neve, fényes ajkába harap, aztán visszavág.
– És ha a nagyanyádnak töke lenne, ő lenne a nagyapád.
285. oldal, 35. fejezet




– Biztosan nem akarod elvinni A nyugati partot, ha már itt vagy?
– Őrültségnek fog hangzani, de még tartogatom. A nyugdíjasotthon-listámra.
– Úgy érted, bakancslistádra.
– Ó, nem, az teljesen már. A nyugdíjasotthon-lista olyan dolgok listája, amit majd az öregek otthonában tervezel elolvasni vagy megnézni. A bakancslista inkább… elutazni Nigériába, kiugrani egy repülőből. Az öregek otthon listán meg például olyanok vannak, mint elolvasni A nyugati partot, megnézni a Ponyvaregényt, meghallgatni a legújabb Daft Punk-albumot.
14. oldal, 1. fejezet