Jocelyn Butler (Joss) személy
Idézetek
– Úgy tűnik… soha nem is voltál az enyém. – Azzal sarkon fordult, és szó nélkül elindult a sötét utcán.
Szerencsére nem nézett vissza.
Mert ha visszanéz, azt látta volna, hogy Jocelyn Butler hosszú évek óta először sírva fakad, és ebből rögtön rájött volna, hogy hazudtam. Méghozzá szemérmetlenül. Mert azok számára, akik láttak, teljesen világos volt, hogy menten megszakad a szívem.
21. fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Szerintetek jogosan aggódom? – néztem rájuk, és közben idegesen rágcsáltam az ajkamat.
– Te mit gondolsz? – fordult Joss Bradenhez.
– Azt, hogy én egy szent vagyok – kacsintott rá Braden.
Joss, mintha olvasna a gondolataimban, dühösen csapott rá a karjára.
– És ki nem szarja le, te nagyképű barom!
342. oldal
– Szex és utazás.
– Ööö, tessék?
– Listázom, mik érdekelnek.
– És ez minden? Szex és utazgatás? – mélyesztettem gúnyos mosollyal a lábába a sarkam.
– Nem tehetek róla, hogy ilyen rövid a lista.
– Arra célzol, hogy érdektelen vagyok?
– Drágám, ennyire hülyének nézel? – vonta föl Braden a szemöldökét. – Szerinted őszintén válaszolok? Ma még le akarlak fektetni.
Most már teljes erőből nekinyomtam a sarkamat.
– Vigyázz, mert így nem lesz etyepetye!
Braden hátravetett fejjel nevetett.
Úgy tettem, mintha megsértődtem volna, és ismét a képernyőnek szenteltem a figyelmemet.
– Szerencséd, hogy jó vagy az ágyban.
– Á! – kapta el Braden a lábam. – Azt hittem, nem csak azért tartasz.
– Ha az életem múlna rajta, sem tudnák más okot felsorolni – sandítottam rá a szemem sarkából.
304-305. oldal
– Mondanám, hogy örvendtem a szerencsének, de pucér voltam, úgyhogy… nem örvendtem. Még rengeteg dolgom van. Megmondom Ellie-nek, hogy kerested.
[…]
– Kemény dió vagy.
Nyilvánvaló volt, hogy ez az alak nem ért a szép szóból.
– Figyu, te biztosan nem fogod feltörni ezt a diót. Sem most, sem máskor.
– Nekem meg a humorérzéked hiányzik. A múltkor poénból lekurváztam az egyik évfolyamtársnőmet, mire rám förmedt, hogy menjek a fenébe. Szerintem komolyan gondolta.
– Rhian, ezt már egyszer megbeszéltük. A normális emberek nem szeretik, ha beszólsz nekik. Valamilyen oknál fogva személyes sértésnek veszik a dolgot. És te amúgy is hajlamos vagy a rosszmájúskodásra.
– A normális emberek túlságosan érzékenyek.
112. oldal, 8. fejezet