Jób személy
Idézetek
Échec pour l'éternité, mint Mallarmé mondaná. Ellen-Jób, aki a legjobb úton van ahhoz, hogy Rastignac, végül Dorian Grey legyen.
Egy fordított üdvözülés szemtanúi vagyunk. Az alkímia nyelvén: nem a fehérség fog győzni, hanem a feketeség, a káosz, a massa confusa, az, amit az alkimisták sötétségnek, nigredónak neveztek. Carl Gustav Jung a nigredo állapotát a tudattalannak a sötétségével azonosította. Ha ez úrrá lesz az emberen, akkor a rossz kedv, a nyomottság uralkodik el. Amikor például Jób szenvedett, akkor a nigredo kerekedett benne felül. Mi sem tűnik természetesebbnek, mint hogy egy 1566-ban megjelent alkímia értekezésben (Ars Chemica) a nigredót a melankóliával azonosították – „Melancholia id est nigredo” –, azzal az állapottal, amelyben a fekete epe (melaina kholé) túlsúlyba kerül és az egész testre, és így a lélekre is kiterjed.
Mint Jób… (részlet)
Mint Jób, oly mélyre estél, nemzetem,
S a férgek lakomáznak
Megtöretett, fekélyes testeden,
S e testen a fekélyek, a sebek
Oly szörnyűségesek, hogy borzad tőled
És undorodik önnön gyermeked
És minden élő állat fut előled.
Mint Jób, oly mélyre estél, nemzetem.
Mint Jób, oly mélyre vettettél alá,
S királynak és bírónak ült föléd,
Kit tapostál az utcán: a szemét.
Mint Jób, oly mélyre vettettél alá.
36. oldal (Mo. Területi Épségének Védelmi Ligája, 1919)
Micsoda disznóság, kiáltott fel váratlanul, hogy azt a történetet meghamisítják. Mintha ott lenne vége, azokkal a bárgyú statisztikákkal: tizennégyezer juh, hatezer teve, ezer igás ökör – ki találta ki ezt a cinikus biztosítási tanmesét, hogy hány percenttel szaporította az Úr az állhatatos Jób bevételét, családját, hitelét? Ha a hűséget jutalmazni akarta a vén bukméker, miért nem pusztította el inkább halálra hajszolt szolgálóját? Hogy lehet egy embert ennyire megalázni? Vagy akárcsak egy kísérleti egeret is? Kiirtani a nőstényt a vemhével együtt, aztán a hímet új alomba helyezni, újra-pároztatni! Ez volna az isteni igazságszolgáltatás? Hogy az Úr, aki elvette mindenét, szeretteit elpusztította, jutalmazási keretéből végül még kiutal neki három fiúra, hét leányra való príma, jóvátételi spermát? De hiszen akkor ezt a könyvet nem is szabadna ártatlan gyermek kezébe adni.
Miért kényszeríti hűségre Jóbot? Ha egyszer mindenható, miért nem ugyanazt a családot kapja tőle vissza? Mert ha feltesszük, hogy Jób vesztesége nem a lehető legnagyobb veszteség – például azt állítjuk, hogy a jutalom, amiben részesült, még annál is nagyobb –, akkor az Úr csak fél kézzel sújtotta őt, és a próba, amit kiállt, nem döntheti el végérvényesen a fogadást. Gyanakodott a Gonosz, hogy becsapták, azért ajánlotta Jób megjutalmazását: ha kiderül, hogy amit elveszített, nem az egyetlen számára és egyáltalán nem pótolhatatlan, akkor ugye, az állhatatossága sem ér sokat. Sosem volt hű, ha hűtlenné lesz a fájdalmához. Gondolta, hátha megnyerheti még a fogadást. A másolók azonban elhallgatták a történet folytatását, mert az egészből egy árva szót sem voltak képesek felfogni. Márpedig volt folytatás. És az Isten holtáig becsülte, emlegette Jóbot. Hogy miért? Egyszer majd kiássák a sivatagból a Jób Második Könyvét őrző tekercset, abban benne lesz.
104. oldal
Jób könyvében Jób létmegértési/Isten-megértési folyamatát – melyre szenvedése kényszeríti – követhetjük végig. […] az összeütközésben Jób folyamatosan és rendíthetetlenül a dialógust keresi.
A dialógust, ami elől el van zárva.
