Jo Marie személy

– Kávét? – kérdezte Jo Marie megjelenve az ebédlőben. Az egyik kezében egy kávéskannát tartott, a másikban pedig egy narancslével teli kancsót.
– Mind a kettőből kérek.
Jo Marie ügyesen teletöltötte a bögrét kávéval, a poharat pedig narancslével.
– Máglyarakást és rántottát készítettem ma reggelire – mondta.
– És van friss csokis csiga pékségből – tette hozzá Abby.

251. oldal

A foci azonnal összekötött minket. Egész meccs alatt beszélgettünk, együtt éljeneztünk és csalódottan sajnálkoztunk. A házaspár, akikkel voltam, csak egymással foglalkozott, így ha nem lett volna ott Paul, felesleges harmadiknak éreztem volna maga.
A Seahawks megnyerte a mérkőzést. Amikor felálltunk, hogy lemenjünk a lelátóról, Andersonék buzgón hálálkodtak, hogy elhoztam őket. Bólogattam, és én is el akartam indulni lefelé, amikor Paul a vállamra tette a kezét, és megállított:
– Nincs kedven meginni velem egy sört? – kérdezte.

238 - 239. oldal

Az elhatározásom azonnal megingott, mihelyt benyitottam a pékségbe. Éppen előtte vehették ki a frissen sült kenyeret a sütőből, mert az illata betöltötte az egész helységet. Az ilyen illat sokkal jobban hat az emberre, mint egy francia parfüm. Paul azt mondta, akkor határozta el, hogy feleségül vesz, amikor először sütöttem neki házi kenyeret. Nem vagyok ostoba, tudom, hogy egy férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, és mivel ő már rabul ejtette az enyémet, igyekeztem felhasználni minden sütési tudományomat, hogy megnyerjem az övét.

14. fejezet

Az után tanultam meg kötni, hogy megtudtam a hírt Paulról. Egy barátnőm, Judith Knight mondta, hogy az segíteni fog a gyász feldolgozásában. Akkoriban annyira el voltam keseredve, hogy bármit kipróbáltam volna, amivel enyhíthetem a borzalmas fájdalmat. Úgy gondoltam, ha a kötés képes erre, mindent elkövetek, hogy megtanuljam. Egyik délután munkából hazafelé menet megálltam Seattle belvárosában egy fonalboltnál, és beiratkoztam egy kezdő tanfolyamra.

234. oldal

Tegnap éjjel Paulról álmodtam.

(első mondat)