[…]Én szerettem volna, hogy elgyere a vadászatra!
Jiang Yanli csak nézett rá, de egy szót sem szólt.
Wei Wuxian is hallgatott.
Jin asszony is elnémult.
Jin Zixun is csöndben maradt.
Miután kiüvöltötte magából, amit akart, Jin Zixuan fehér orcája elvörösödött.
Hátra tántorodott néhány lépest, egy fának dőlt, hogy ne zuhanjon a földre. Felnézett, és kővé dermedt. Ekkor jutott el a tudatáig, hogy mennyien hallották, amit az imént mondott. Jó sokáig állt ott üres tekintettel, majd kiáltott egyet és elszaladt.
Néhány pillanatnyi teljes csönd után Jin asszony mérgesen utánaszólt:
– Te ostoba! Mégis hova futsz?
