Jin Ling személy
Idézetek
– Fiatalember, bizony van két érzelgős szó ebben az életben, amit mindenképpen ki kell mondani időnként.
– Melyik két szó? – kérdezte Jin Ling.
– A köszönöm és a bocsánat – mondta Wei Wuxian.
– Ha nem mondom, mégis mit tehetnek velem? – gúnyolódott Jin Ling.
– Akkor egy nap majd sírva fogod mondani őket – mondta Wei Wuxian.
258. oldal
Wei Wuxian pontosan tudta a fiú arckifejezéséből, miről gondolkodik. Tétovázás nélkül válaszolt:
– Úgy tűnik, nem titkolhatom előtted tovább. Igazad van. Beleszerettem valaki másba.
Jin Ling erre semmit sem szólt.
– Amíg nem voltam itt, sokat gondolkoztam a dolgon, és végül rájöttem, hogy Lianfang-zun nem az esetem, és nem is való hozzám.
Jin Ling hátralépett néhányat.
– Régebben a saját szívemet sem értettem, de aztán találkoztam Hanguang-junnel, és most már biztos vagyok a dolgomban. – Nagy levegőt vett. – Képtelen lennék már elhagyni. Senki más nem kell, csak ő… Várj, hova szaladsz? Még be sem fejeztem! Jin Ling! Jin Ling!
187. oldal
– Jiang klánvezér olyan, mint mindig, gyakran csattogtatja az ostorát. A kisasszony viszont egyre jobban érzi magát. Korábban három mondattal feleselt a nagybátyja egyetlen pocskondiázására, most már tíz mondattal vág vissza.
– Jingyi, mégis hogy beszélhetsz így az emberekről a hátuk mögött? – szólt rá Lan Sizhui.
– Az arcába is ugyanezt mondom – tiltakozott Lan Jingyi.
32. oldal, Lakoma
– Wei úrfi, nem követsz el ezzel hibát? – sápadt el Lan Jingyi. – Miért éppen engem választasz?
– Miért követnék el hibát? – kérdezett vissza Wei Wuxian. – A tapasztalatszerzésért vagytok itt. Mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget. Sizhui és Jin Ling már megkapta, ezért úgy döntöttem, hogy te leszel a következő.
– De miért éppen engem választottál…?
Erre a kérdésre Wei Wuxian nem mondhatta ki hangosan a valódi választ: Lan Sizhui és Jin Ling mellett egyedül Lan Jingyi nevét tudta a csoportból.
177. oldal, Vaskampó (Művelt Nép, 2021)
Jin Ling még mondott volna valamit, de éppen Lan Wangji mögé pillantott, és meglátta Wei Wuxiant. Döbbenten bökte ki:
– Te meg hogy kerülsz ide?
– Az ingyen rizsért jöttem – mondta Wei Wuxian.
177. oldal