Jimmy Parker (Solo) személy
Idézetek
A szellemek figyelnek. A szellemek figyelnek.
Figyelik magányos lépteim.
A halottat nevetnek. A halottak nevetnek.
Elhallgatnak, ha közöttük járok.
A szüleim eltűntek. A szüleim eltűntek. Engem
várnak, hogy hazatalálok. […]
A síló üres. A síló üres. Bármerre lépsz,
halál néz rád.
Jimmynek hívtak, Jimmynek hívtak. De
már senki nem szól hozzám.
Egyedül vagyok, a szellemek figyelnek, de
erősebbé tesz a magány.
140. oldal - 17-es síló
– Mondj egy számot! – mondta levegőért kapkodva. – Négy számjegyet, gyorsan! Valamit, amire emlékezni fogsz.
– Egy, kettő, egy, nyolc – mondta Jimmy. A tizenkettedik és a tizennyolcadik emelet. Előbbi az iskolája, utóbbi a lakhelye emeletét jelölte.
25. oldal
Jimmynek nem volt erőssége az osztás-szorzás, de valahogy úgy érezte, két szájat etetni több mint kétszer annyi munka. És mégis, az egész valahogy feleannyira sem volt megterhelő. Gyanította, hogy ez annak a kellemes érzésnek tudható be, hogy valaki másról is gondoskodik önmagán kívül.
167. oldal
Nem tudta, az emberek hogyan nevezik a macskákat, de az Árnyék jó névnek tűnt. Mint az árnyékok, amelyek között rátalált; egy újabb fekete folt, amelyik követi őt.
168-169. oldal
Nagyon jól tudta, hogyan mennek tönkre a dolgok. Szakértője volt olyan dolgoknak, amikről azt kívánta, bár sosem látta volna. Ránézésre meg tudta például mondani egy testről, mennyi ideje halott.
196. oldal