Jim Heron személy

– Mióta ismered?
– Neki dolgozom. Vin építési vállalkozó, nekem meg van egy kalapácsom. Az isten is egymásnak teremtett bennünket.

Milyen ironikus lenne, ha dohányzás miatt rúgnák ki a hotelből, holott betört a hátsó kijáraton, lövöldözött, egy hullát hagyott maga után, és másodszor is betörte az ajtót, hogy elmeneküljön?
Ha-ha-ha.

Az egyik zsaru a szeme mellé tette a tenyerét, és az ablakhoz hajolt, hogy benézzen.
Jim udvarias házigazdához méltón láthatatlan kezével integetett neki… habár legszívesebben inkább a középső ujját emelte volna fel.

49. fejezet

– Tudod – szólalt meg Adrian –, én is beszállhatnék a ringbe. Lezavarnék egy-két menetet, meg elpáholnék néhány fickót.
Jim megrázta a fejét.
– Nem hiszem, hogy szükségünk van erre most.
– Mondd csak, előző életedben fék voltál?
– Inkább kőfal. Na, gyertek, menjünk!

69. oldal

– Lennél szíves a feladatra koncentrálni? – Jim Eddie-re pillantott. – Szóval, mit tehetünk itt…
Adrian morogva közbevágott.
– Nézzétek, még egyet csinál neki!
– Igazán abbahagyhatnád, hogy úgy beszélsz a kajáról, mintha pornó lenne!
– Hé, amikor valamire rákattanok, kitartok mellette.
– Akkor tanulj meg főzni…

172. oldal

– Nos, a legrosszabb esetben… olyan lesz, mint Adrian.
– Hé…
Jim nem hagyta hogy a kérdéses angyal megszólaljon.
– Botfülű? Piercing-mániás?
– Szexmániás.
– Azt úgy mondják, szexisten. – Ad felnyitott egy sört. – És már ezerszer elmondtam, hogy nem vagyok botfülű.

127. oldal, 10. fejezet (Ulpius-ház, 2012)

Jim pont az előtt a kép előtt állt meg, amit korábban Vin bámult, mialatt Devinán töprengett. A festmény egy lovat ábrázolt…. vagy valami affélét.
– A festő be volt tépve?
– Ez egy Chagall – közölte Vin.
– Már ne is haragudj, de elég furcsán néz ki.

140. oldal, Tizedik fejezet (Ulpius-ház, 2009)

– Ez munkával kapcsolatos hívás lesz. Fel kell vennem. – Vin a szoba túloldalán lévő ajtóhoz igyekezett. – Érezd magad otthon! Mindjárt jövök.
A pasas kisétált, Jim pedig felnevetett magában. Itt, otthon? Hát hogyne! Úgy érezte magát, mint egy szereplő azokban a gyermekfoglalkoztató könyvekben, ahol ki kell választani az oda nem tartozó tárgyat: répa, uborka, alma, cukkíni. A kakukktojás:
alma. Selyemborítású dívány, antik szőnyeg, melós, kristályüveg. Vajon melyik lehet a kakukktojás?

– Beléd kell hatolnom – mondta végül mély hangon.
Veck a homlokát ráncolta.
– Bocs, de nem vagy az esetem.
– Adhatnánk rá parókát meg női ruhát – javasolta Adrian,
Amikor a két másik férfi hitetlenkedve nézett rá, az angyal megvonta a vállát. – Miért, óriás méretben is gyártanak, nem?
– És én még örültem, hogy visszatért a humorérzéked – dörmögte Jim, mielőtt visszafordult volna Veckhez.

46. fejezet

Colin és a másik két piperkőc is odament hozzájuk. Mindhárman Nigelhez hasonlóan voltak felöltözve: élre vasalt fehér nadrág, kasmírpulóver – barack, citromsárga és égkék színekben. Nigelé korallpirosban virított.
– Eszetekbe jutott már valaha is, hogy terepszínű cuccban járjatok? – horkantott fel Jim, miközben a tenyerére támaszkodva valahogy felült. – Vagy bántaná a szépérzéketek?
Colin letérdelt melle, és – istenem! – a térdet belenyomta a fűbe…. vagyis a mennyben is ismerték a fehérítőt.
– Nagyon büszke vagyok rád.

598. oldal, Negyvenharmadik fejezet (Ulpius-ház, 2009)