Jiang Cheng személy
Idézetek
Majd egyszer te leszel a klánvezér, én pedig a beosztottad. Mint az apád és az én apám. Kit érdekel a Gusu Lan klán két jádeköve? Mi vagyunk a Yunmeng Jiang klán két büszkesége!
370. oldal, 12. rész - Sandu
– Biztos vagyok benne, hogy oktatói pályafutása egyik szégyenfoltja leszel! – látott a jövőbe Jiang Cheng.
135. oldal
Ahogy elhaladtak a Könyvtár pavilon mellett, bekukkantott a magnóliaágak között és megpillantotta az ablaknál ülő Lan Wangjit.
– Talán minket néz? – kérdezte zavartan Nie Huaisang. – De hiszen nem is voltunk hangosak. Minek néz ide?
– Valószínűleg megpróbál fogást találni rajtunk – mondta Wei Wuxian.
– Nem rajtunk, rajtad – mondta Jiang Cheng, – Csak téged néz, senki mást.
193. oldal
Amikor az ő oldalukon állsz, nem vagy más, mint a zseniális csodabogár, a varázslatos hős, a felkelés ősereje, a magányos kiválóság. Amikor azonban mást gondolsz, mint ők, rögtön erkölcstelen őrült lesz belőled, aki a ferde ösvényre lépett.
243. oldal
– Jóképű fiú?
– Láttál már ronda embert a Gusu Lan klánban? – nevetett fel Jiang Cheng. – A klánjuk fel sem vesz olyan tanítványt, akinek nem szabályosak az arcvonásai. Ha találsz köztük átlagos kinézetűt, mutasd meg nekem is!
– Nagyon jóképű – hangsúlyozta Wei Wuxian. A fejére mutatott: – Tetőtől talpig fehér, a homlokán pánt, a hátán ezüstszínű kard. Tényleg jóképű, de mindig olyan képet vág, mintha gyászolna.
– Ő lesz az! – mondta meggyőződéssel Nie Huaisang. Rövid szünet után így folytatta: – Bár az utóbbi napokban elvonulást tart. Te csak tegnap érkeztél, mikor láttad?
– Tegnap este.
137. oldal