Jevgenyij Anyegin személy

Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin
Viktor Pelevin: Számok
Balla D. Károly: Halott madárral
Ady Endre: Versek I-II.
!

Onegin by Elena Samokysh-Sudkovskaya, 1908


Idézetek

csitti>!

Minél hűvösebben szeretjük, A nő annál jobban szeret.

Kapcsolódó szócikkek: Jevgenyij Anyegin
Bazslázs>!

Olvas tehát. De puszta szemmel.
A lelke másfelé figyel;
A vágyak álom-sejtelemmel,
Szorongó búval töltik el.
A nyomtatott sorok közében
Ő más sort lát, más jár eszében,
Képek rajozgatják körül,
S a lelke bennük elmerül:
Meghitt homályú, messzi múltnak
Sejtelmes emlékképei,
Rossz szók, jóslások rémei,
Álom-foltok, kuszák, fakultak,
Hosszú mesék, színnel tele,
Egy fiatal lány levele.

163. oldal, 36. vsz.

Kapcsolódó szócikkek: Jevgenyij Anyegin
Chöpp P>!

Helyesen írta az orosz klasszikus: „Derék embernek nem hibája, ha sitten még nem ült soha.”
– Nem ezt írta – mondta a híradós őrnagy. – Így végződik: „… ha a lágert nem járta meg.”
Amennyire Sztyopa emlékezett, Puskin ezt írta: "Derék embernek nem hibája, ha körmöt szépít s tisztogat."* De nem akart vitatkozni.

* Anyegin; Áprily Lajos fordítása

58. oldal

Szelén>!

Nagybátyám, elvek jámbor őre,
Komoly beteg lett, higgyük el;
Jobb ötlet telhetnék-e tőle?
Most már becsülést érdemel.
Példája másnak is tanulság,
De jaj, már több, mint életuntság
Mellette ülni éjt-napot,
S még egy percig sem hagyni ott!
S mily álnokság agyonbecézni
A félholtat későn-korán,
Igazítgatni vánkosán,
Gyógyszert kínálni, szánva nézni –
S titokban sűrűn nyögni fel:
„Az ördög már mikor visz el?”

Kapcsolódó szócikkek: Jevgenyij Anyegin
nodael>!

s ha szádon kibuggyan a véres kín
cilinderét megemeli Anyegin

Sakktábláink szőnyegin

Kapcsolódó szócikkek: cilinder · Jevgenyij Anyegin · száj
Tatjana_Larin>!

Tatjana hallotta s figyelte,
S bántotta minden szóbeszéd,
De titkon örvendett a lelke,
A hír megfogta lányeszét.
A szíve meglobbant utána,
Órája üt s szeret Tatjana.
A földbe hullt mag is kikel,
Ha a tavasz reá lehel.
Vágytól rég búra vált a kedve,
Már rég hevült és ábrándozott,
Végzetes italt szomjazott;
Fiatal keble rég epedve
Hordozta gyötrő vágyait,
S várt, várt a lelke… valakit.

S kivárta… Nagyra nyílt szemével
Meglátta végre: Ő az! Ő!
Jaj, most a nappal és az éjjel
És fűtött álma bővülő
Képpel telik meg. Lányszívének
A tárgyak is róla beszélnek
Varázsosan, szünetlenül,
Még kedves szót is un s kerül,
S teher, ha szolgáló becézi.
Bánatnak adja át magát,
Nem hallja vendégük szavát,
Átkozza, hogy ráér benézni,
S váratlanul is látogat,
Náluk ragad, s fecseg sokat.

Regényben most hogy áhította
Az édesbús költői szót!
S mily életes varázzsal itta
A csábító illúziót!
Lélek-tüzén életre kelnek
Regényhősök, regény-szerelmek.
Linar s Malek-Adhel mese
És Julie Volmar kedvese,
S a szenvedély bús vértanúja.
Werther s a pompás Grandison
– Meséjétől elaluszom –,
Álmodva mind-mind látja újra,
S mind egy alakká egyesül,
S mind Anyeginná testesül.

56-58. oldal, Harmadik fejezet (Akkord, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Jevgenyij Anyegin · Tatjána Larina
Tatjana_Larin>!

De a Tatjana vallomása
Jevgenyijre mélyen hatott,
S a szűzi álmok szóvarázsa
Sok képet felrajoztatott;
S a kedves arcot látta búban,
Haloványan és elborultan,
S szelíd lett lelke és meleg,
S ártatlan álom lepte meg.
Egy percre régi vágy hatalmát
Érezte szenvedélyesen –
De hát nem csalná meg sosem
Egy szűzies lélek bizalmát.
Hanem fussunk a kertbe már,
Ott most találkozott a pár.

79. oldal, Negyedik fejezet (Akkord, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Jevgenyij Anyegin · Tatjána Larina
Tatjana_Larin>!

Az ajtó nyílt, s Lenszkij belépett,
S Anyegin is jön… "Szentatyám!
– Kiált Larinné. – Végre, lám!"
Összébb tolják a terítéket,
A székeket rendezgetik,
Hívják őket s leültetik.

Tanjával szembe. Néz ijedve,
S mint hajnal holdja, sápad el,
S űzött gímnél jobban remegve
Sötét szemmel nem nézne fel;
Piheg, tűz árad szét erében,
Fullad, könny ül borús szemében,
Köszöntik, s észre sem veszi,
Az ájulás környékezi;
Már-már erőt is vesz szegényen,
De lelke még éber marad:
Megtántorodni nem szabad,
S ő győz a testi gyengeségen,
Halkan néhány tört szót rebeg,
De helyt ül s nem mozdulna meg.

109-110. oldal, Ötödik fejezet (Akkord, 2006)

Tatjana_Larin>!

Tatjana nem lát – vagy mutatja? –
S míg Jevgenyijt kín égeti,
Vendégként, fesztelen fogadja
S két-három szót juttat neki.
Ma fejbiccentéssel köszönti,
Holnap nem, s ezzel gyászba dönti

173. oldal, Nyolcadik fejezet (Akkord, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Jevgenyij Anyegin · Tatjána Larina
Tatjana_Larin>!

Sírok… Ha azt a régi Tanját
El nem feledte, tudja meg:
Inkább tűrném érzéshiányát,
Szavát, mely érdes volt s rideg,
Kioktató hangjának élét,
Mint ezt a sértő szenvedélyét,
A leveleket s könnyeket.
Akkor másként viselkedett,
Fiatal álmom szánva nézte,
Tisztelt egy lányt. Ez volt a múlt…
De most! – lábamhoz mért borult?
Milyen gyarló érzés igézte?
Ily hűvös észt s ilyen szívet
Gyarlóság rabbá hogy tehet?

182. oldal, Nyolcadik fejezet (Akkord, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Jevgenyij Anyegin · Tatjána Larina