Jesse Ward személy
1 hozzászólásIdézetek
Vannak magabiztos emberek, vannak arrogánsak, és van Jesse Ward.
54. oldal
Amikor már félálomban vagyok, megszólal a Stone Roses This is the One című száma. Homlokomat ráncolva fölveszem a telefont az éjjeliszekrényről. Már itt az ideje, hogy jó telefonmodorra tanítsam ezt a férfit
– Mi az? – sziszegem bele a telefonba.
– Mit gondol, kivel beszél, hölgyem?
– Egy konok seggfejjel.
381. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Gyere hozzám feleségül! – mondja gyengéden.
– Nem kérhetsz meg, miközben ki vagyok kötve az ágyhoz! – kiáltom hitetlenkedve. Jesszusom! És mi van, ha nemet mondok? Értelmet kúr belém, hogy jobb belátásra térítsen?
Beszarás! Tőle még ez is kitelik!
– Ugye, nem kell értelmet kúrnom beléd? – fenyeget halkan, és újra megcsókol.
Szóhoz sem jutok. Nem, erre a kérdésre nem kényszerítheti ki belőlem dugással az igent! Magamban azonban felnevetek, mert tisztában vagyok vele, hogy igenis ki tudná kényszeríteni, mi több, meg is tenné.
535. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Uramisten – sikítok fel.
– Nem, bébi, ez én vagyok – nyögi két erőteljes lökés között, és még feljebb nyom a csempézett falon.
306. oldal, 20. fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Viszont ami a holnapot illeti – mondja ellentmondást nem tűrően –, szeretnék tőled időpontot kérni.
Hm? Időpontot akar kérni ahhoz, hogy megbasszon?
Ahhoz aztán nincs szükség időpontra.
Valószínűleg megérzi zavaromat, mert nevetésben tör ki.
– Azt akarom, hogy gyere vissza a kastélyba, és jegyezz föl mindent, ami tényleg szükséges ahhoz, hogy elkezdhess dolgozni a terveken.
[…]
– Nem kérek időpontot ahhoz, hogy megbasszalak, Ava. Azt akkor csinálom, amikor kedvem szottyan rá.
227. oldal
Újra előrehajol, és a hasamhoz közelíti a száját.
– Látod, mogyoró? Anyukád megtanulja, kié a hatalom.
– Csak semmi mogyoró! – Kapom fel a fejem haragos tekintetet szórva rá. Visszavigyorog. – Találj ki egy másik nevet. Nem fogod a gyerekünket olyasmiről elnevezni, aminek a megszállottja vagy, és nap mint nap zabálod.
– A te megszállottad vagyok. És téged is mindennap megzabállak. Mégsem nevezhetem a gyermekünket egy dacos kis csábítónak.
– Nem, az valóban nem volna helyes. De nevezhetnéd, mondjuk, babának. – Most már én vigyorgok.
Hirtelen felpattanva, lovagló ülésbe ereszkedik a csípőmön, csuklómat lefogja, azonban még mindig nem ereszkedik rá testsúlyával a hasamra.
– Hagyd, hogy a babánkat mogyorónak hívjam.
– Soha.
– Pumpáljak beléd még egy kis értelmet?
– Igen, kérlek. – Talán túlságosan is reménykedve válaszolok, egyre szélesebb mosollyal.
– A terhesség szörnnyé változtat. Induljunk! A feleségem és mogyoró már biztos éhes.
– A feleséged és a baba tényleg nagyon éhesek.
270-271. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Az enyém vagy, kicsim, csakis az enyém. Csak én nézhetlek, csak én tapinthatlak, csak én élvezhetlek. Kizárólag én, senki más. Megértetted?! – Újra mozgásba lendül, de most lassabban.
– És te? Te csak az enyém vagy? – vallatom. Csípőm fölveszi az általa diktált ütemet, hogy kiélvezhessem az édes behatolás minden pillanatát.
– Csak a tiéd, Ava. Mondd, hogy szeretsz.
– Mit mondjak? – Újra elönt a kába bódultság, amint keményen belém döf.
– Jól hallottad – válaszolja lágyan. – Ne akard, hogy a farkammal kényszerítsem ki belőled.
A döbbenettől kis híján görcsbe merevedem. Testem elolvad az érintésétől, agyam megbénul az élvezettől, és most azt követeli tőlem, hogy mondjam ki hangosan: szeretem?
84-85. oldal