Jessamine Lovelace személy
Idézetek
– Tessa korábban azt mondta, hogy olyasmit kell használnia, ami erősen kötődik a tulajdonosához – vitatkozott Jem. – Ha kiválasztunk valamit, és az nem bizonyul megfelelőnek…
– Azt is mondta, hogy megteszi egy levágott körömdarab vagy egy hajtincs…
– Szóval azt javaslod, vonatozzunk el Yorkba, keressünk meg egy kilencvenéves embert, ugorjunk rá, és tépjük ki a haját? Garantálom, hogy a Klávé eksztázisba esik.
– Egyszerűen azt mondják majd, hogy megőrültél – közölte Jessamine. – Máris azt gondolják, úgyhogy igazából teljesen mindegy.
– Egy ruhát be lehet venni, de egészen más dolog kétszer akkorává varázsolni, mint eredetileg volt. Igazán, Charlotte – Jessamine bosszúsan fújta fel az arcát. – Meg kellene engedned, hogy elvigyem Tessát a városba új ruhákat venni. Különben, amint vesz egy mélyebb lélegzetet, ez a gúnya egyszerűen leszakad róla.
Willt láthatólag érdekelte a dolog. – Mi lenne, ha ezt most ki is próbálnánk, aztán meglátjuk, mi történik?
– Az Angyalra! – sóhajtotta Charlotte. Tessa körbenézett. Mindenki őt bámulta – Charlotte és Henry tátott szájjal; Will kivételesen egyetlen szó nélkül, egy pohár víz megállt a kezében félúton a szája felé. Jessamine pedig… Jessamine halálra vált arccal meredt rá, mint aki épp meglátta a saját szellemét. Tessát egy pillanatra elfogta a bűntudat. Rögtön tova is szállt az érzés. Jessamine lassan elvette a kezét a szája elől, bár még mindig nagyon sápadt volt az arca.
– Édes istenem, hogy nekem mekkora orrom van! – kiáltott fel. – Miért nem szólt eddig senki?
-Tulajdonképpen mi történt Londonban?
-Nem tudunk valami sokat – felelte Luke. – Kaptunk egy tűzlevelet a Gardtól, de abból sem derültek ki részletek. A londoni azon kevés intézetek egyike, amit még nem ürítettek ki. A jelek szerint Sebastian és a csapatai megtámadták, de valamiféle védővarázslat miatt meg kellett hátrálniuk. Még a tanács sem tudja pontosan, mi volt az, mindenesetre figyelmeztette az árnyvadászokat a közelgő veszélyre, és biztonságba vezette őket.
-Egy kísértet. – Magnus szája sarkában halvány mosoly játszadozott. – Egy szellem, aki felesküdött rá, hogy megóvja az Intézetet. Egy nő, aki százharminc éve ott van.
-Egy nő? – Jocelyn a pince poros falának dőlt. – Egy szellem? Tényleg? Mi volt a neve?
– A vezetékneve ismerős lenne, ha elárulnám, de nem teszem, mert tudom, hogy nem örülne neki. – A boszorkánymester tekintete a távolba révedt. – Remélem, ez azt jelenti, hogy békességre lelt.
180. oldal
– Ti összefogtatok ellenem. Mostantól ez így fog menni? Én leszek a kakukktojás? Édes istenem, a végén még Jessamine-nel kell barátkoznom.
– Jessamine ki nem állhat – jegyezte meg Jem.
– Akkor Henryvel.
– Henry fel fog gyújtani.
Tessa egy dologban tévedett: Will igenis sokkot kapott. – Ezt Sophie tette? – kérdezte nem először. Jessamine ágya előtt álltak. A lány mozdulatlanul feküdt, csak a mellkasa emelkedett és süllyedt lassan, mint a híres Csipkerózsika viaszbábunak Madame du Barrynál. A haja szétterült a párnán, a homlokán nagy, véres zúzódás látszott. Csuklóit egy-egy ágylábhoz kötözték. – A mi Sophie-nk?
Tessa a cselédre pillantott, aki az ajtó mellett ült egy széken. A fejét leszegve a saját kezét bámulta. Kínosan ügyelt rá, nehogy találkozzon a tekintete Tessáéval vagy Willével.
– Igen – mondta Tessa. – És ne ismételgesd már folyton!
– Azt hiszem beléd szerettem, Sophie – állapította meg Will. – A lánykérés sem kizárt.
Sophie felnyögött.