Jess Holt személy

– Nem nyúltam a lemezjátszóhoz! – kiáltotta Jess. – És ha hozzányúltam volna is, igazam lenne, mert te kényszerítettél minket beköltözni ebbe az istenverte házba!
– Nem kényszerítettelek – vágtam vissza. – Neked is tetszett ez a ház.
– Nem annyira, mint neked. Láttam az arcodon, amint beléptél. Ez volt az a ház, amit akartál.
– Mondhattad volna…
– Nem – szakított félbe Jess. – Megpróbáltam, Ewan. Nem ment. Sose megy. Vitatkozol és hízelegsz, míg csak el nem éred, amit akarsz. Mindig. És nekünk Maggie-vel nincs más választásunk, mint hogy beletörődünk. Most itt vagyunk egy házban, a kertjében egy kibaszott temetővel, a lányunk különösebben viselkedik, mint azelőtt bármikor, és itt van ez az istenverte mennyezet is…

259. oldal, Július 5., 10. nap

    Jess dühöset kortyolt a kávéból, és a markában szorongatott bögrére bámult.
– Mindig van választásunk – közölte. – Például választhatom azt, hogy figyelmen kívül hagyom azt a késztetést, hogy a fejedhez vágjam ezt a bögrét. Ez lenne a racionális választás. Így megőrizném a békét, és megelőzném azt a mocskot, amit valamelyikünknek fel kellene takarítania. Így akarom én kezelni ezt a helyzetet. De ha te továbbra is azt gondolod, hogy ezt a házat kísértetek járják, az olyan, mint ez.
    Figyelmeztetés nélkül dühösen felém hajította a bögrét. Az átrepült a szobán, kávécseppeket permetezve széjjel, mielőtt összetört volna a falon.
– A választás a tiéd – nyomatékosította. – De biztos lehetsz benne, hogy ha tiéd a rossz választás, akkor nem segítek összetakarítani a mocskot.

351. oldal, Július 10., 15. nap