Jericho Jones személy

– Úgyhogy hátba lőttem a férfit – szólt Jericho, Evie-t tesztelve.
– Érdekes – felelte Evie anélkül, hogy felnézett volna.
– És azután levágtam a fejét, amit most az ágyam alatt tartok.
– Persze – mormolta Evie.
[…]
– Mit mondtam az előbb?
Evie üres tekintettel bámult rá.
– Nos, bármi volt is az, biztos nagyon, nagyon értelmes volt.
– Azt mondtam, hogy hátba lőttem egy férfit, és levágtam a fejét.
– Biztosan megérdemelte.

396-397. oldal, Egy szörnyű döntés

– Jókedvital? – ismételte Jericho.
– Tudod, koporsólakk? Párduc verejték? Kerítésszaggató? – próbálkozott Evie. – Gin?
– Nincs.
– Nem vagyok válogatós. A bourbon is megteszi.
– Én nem iszom.
– Akkor szörnyen szomjas lehetsz – nevetett Evie.

55. oldal, A Libabőr Múzeum

Jericho az órára nézett. – Mindjárt idő van. Menj, nyiss ki!
– Én? Miért nekem kell? Ugyan, Freddy! Hideg van odakint. Ha megbetegszem, minden második lány kisírja a szemét New Yorkban.
– Biztos vagyok benne, hogy a többiek viszont segítenének megásni a sírodat.

93. oldal

– Végül, de nem utolsósorban, ez az a hely, ahol időnk nagy részét töltjük: a könyvtár. – Jericho kinyitott egy kétszárnyú mahagóniajtót, és Evie füttyentett egyet. […]
– Mit gondolsz? – kérdezte Jericho.
– Szerintem ki kellett volna rúgni a lakberendezőt.

54. oldal, A Libabőr Múzeum

– Mit követett el? – kérdezte Evie, miután ismét meg tudott szólalni. – Vízzé változtatta a gint?
– Más volt, mint a többiek. Ennyi volt a bűne.

53. oldal, A Libabőr Múzeum

– Ugye, hogy gyönyörű?
Evie felidézte azt a Jerichót, akivel találkozott – a csöndes, komoly, higgadt Jerichót. Még csak távolról sem nevezhető vonzónak.
– Neked az, és csak ez számít. Tehát, mit tettél eddig az ügy érdekében?
– Nos… múlt pénteken, amikor mindketten a postaládáknál álltunk…
– Igen? – Evie sokatmondóan vonogatta a szemöldökét.
– Egész közel álltam hozzá…
– Ühüm…
– És azt mondtam, éppen így: „Csodás napunk van, ugye?”
– És?
– És ennyi. Nos, ő meg azt felelte, hogy igen. Tehát megegyezett a véleményünk az időjárásról.

69-70. oldal, Ez csak a Bennington, drágáim

– Nem szeretek udvariaskodni. Az tettetés.

271. oldal, A Jericho hadművelet

– […] De ha szeretnél többet tudni róluk, visszamehetünk a könyvtárba…
Evie felmordult.
– Kérlek, hadd ne kelljen oda visszamennem! Jó leszek.
Jericho alig láthatóan elmosolyodott.
– A könyvtár a barátod, Evie.
– A könyvtár talán neked a barátod, Jericho, de engem ma-xo-lú-te ki nem állhat.
– Csak tudnod kell, hogyan használd.

397. oldal, Egy szörnyű döntés

– Lássuk csak! Van egy gris gris erszényünk. Liberty Anne naplója. Egy apróra zsugorodott mandragóra gyökerünk… – emelte Sam a fény felé a szürkés, kiszőrösödött valamit. – Vagy inkább a világ legszőrösebb krumplija. És valamink, ami csirkecsontra hasonlít.
Jericho gyorsan a szemetesbe söpörte a csontokat.
– Az a tegnapi vacsora.

– Mindig ilyen? – kérdezte Evie Jerichót, aki valamilyen porszagú vallásos szöveget bújt.
Jericho zavarodottan nézett fel.
– Mindig milyen?
– Kihalt.
– Mostanában egy kicsit kevesen jönnek – vallotta be Jericho.
Evie jelen pillanatban nem sokat tehetett a múzeumért, a Jericho hadműveletért azonban igen. Székét közelebb húzta a fiúhoz, és igyekezett töprengő arcot vágni.
– Tudod, ki lenne ma-xo-lú-te csodás erre a feladatra? Mabel.
– Mabel? –Jericho olyan arcot vágott, mint amikor egy férfi próbál valamire visszaemlékezni.
– Mabel Rose! Lent lakik a Benningtonban – sürgette Evie. Jericho továbbra is
értetlenül bámult. – Gyakran jön látogatóba, és olyankor beszél is. Hangosan. Egész mondatokban. Hallottad már a hangját. Próbálj emlékezni!
– Ó, az a Mabel!
– Remek. Most, hogy megfejtetted a Mabel-talányt, mit gondolsz róla? Szerintem elbűvölő lány. És olyan okos! Tudtad, hogy latinul olvas? Konjugál, miközben kogitál – nevetett Evie.
– Ki? – kérdezte Jericho, és lapozott egyet.
– Mabel! – mondta Evie ingerülten. – És csodálatos alakja van. Elismerem, a legtragikusabb ruhák alá rejti, de én mondom neked, az az alak ott van.