Jericho Barrons személy
2 hozzászólásIdézetek
– Az emberi boldogság mintaképe. Ő a padlón, maga meg fölötte tornyosul. Megütött, MacKayla? Csak egy szavadba kerül, és megölöm.
[…]
– Mintha képes lenne rá – szólt Barrons.
– Talán nem sikerülne, de örömmel fantáziálok róla.
– Akkor lássuk, Csingiling.
139-140. oldal
– A szavát adja?
– Megbízik benne?
– Természetesen, hiszen maga egy idealista bolond.
222. oldal
– Hogy talált meg? – Begomboltam a farmert, és a hajamba túrtam. Olyan hosszú volt, hogy alvás közben mindig összegubancolódott. Felkeléskor többnyire szörnyen néztem ki.
– Bérszállítást vett igénybe a vállalkozásom színhelyén.
– Ahonnan én jövök ott taxinak és könyvesboltnak hívják ezeket. – Szent ég, milyen régimódi!
– Nálunk meg jó modornak, Ms. Lane. Magának van?
54. oldal
Sajnos így is fagyott meg: a keze a hajamban, én meg ott lógtam a levegőben. Jelen esetben némi jelentőséggel bír az a tény, hogy normális emberi hosszúságú kezem van. A lándzsa a táskámban volt, a táskám a járdán, a járda meg harminc centire a lábam alatt.
– Barrons – sziszegtem kétségbeesetten. – Hol van?
– Hát ez hihetetlen – jegyezte meg felettem egy száraz hang. – Az összes lehetséges forgatókönyvet lejátszottam a fejemben, de ez nem szerepelt közöttük.
19. fejezet