Jericho Barrons személy
2 hozzászólásIdézetek
Tudtam, hogy O'Duffy azon töpreng magában, hogyan lehetséges, hogy nem hallotta közeledni. Ilyenekkel én már nem foglalkoztam. Sőt, amíg Barrons vigyáz rám, addig továbbra sem érdekel, hogy rá látszólag nem vonatkoznak a fizika törvényei.
24. oldal
I couldn't imagine Jericho Barrons as a child, going to school, face freshly scrubbed, hair neatly combed, lunch box in hand. He'd surely been spawned by some cataclysmic event of nature, not born.
– A „banális” csak egy újabb szó valamire, amit a média annyira túlzásba vitt, hogy a hétköznapi emberek, mint maga, Ms. Lane, már érzéketlenné váltak vele szemben, méghozzá leggyakrabban a saját kárukra. Képtelenek felismerni a veszélyt, amely egy vadállat szeméből vagy egy töltött fegyver csövéből fenyegeti őket.
– Nem vagyok hétköznapi, és ezt maga is tudja. – Soha nem ismerném be, hogy jogos a megállapítása. A tükörneuronok fura dolgokat tesznek velünk. Arra késztetnek bennünket, hogy mentálisan átéljük, amit szemlélünk; akkor is, amikor mi magunk cselekszünk, és akkor is, ha csupán látjuk, hogy valaki más végrehajtja azt a cselekvést, és közben szép lassan eltompulunk.
Go ahead, Barrons, make me slice and dice myself. Go ahead, play games with me. Push me around. Lie to me. Bully me. Be your usual constant jackass self. Stalk around all broody and pissy and secretive, but you`re wrong about me. There`s something inside me you`d better be afraid of. And you can`t touch my soul. You will never touch my soul!
[…] nem hittem abban, hogy Barrons az emberiség elpusztítását tervezi. Nem hittem, hogy különösebben érdekelné az emberiség, de azt sem, hogy ég a vágytól, hogy eltöröljön minket a föld felszínéről. Az is eltérés volt, hogy Barrons nem próbált meg elcsábítani, és én sem szerettem bele.
Might makes right. That's all the right I need.
131. oldal
He wasn't handsome. That was too calm a word. He was intensely masculine. He was sexual. He attracted. There was an omnipresent carnality about him, in his dark eyes, in his full mouth, in the way he stood.
Chapter three
“He doesn’t beat me,” I said irritably. “I’d kill him if he did.”
“She would. She has a temper. Stubborn, too. But we’re working on that, aren’t we, Ms. Lane?” Barrons turned his wolf smile on me, and jerked his head up toward the ceiling.
Someday I’m going to push Jericho Barrons as far as I can and see what happens. But I’m going to wait a while, until I’m stronger. Until I’m pretty sure I’ve got a trump card.
Chapter 1