Jeremy Finch (Jem) személy
Idézetek
– Helló!
– Helló! – visszhangozta Jem barátságosan.
– Charles Baker Haris vagyok – mondta. – Tudok olvasni.
– Hát aztán – mondtam neki.
– Azt hittem, örültök neki, ha megmondom, hogy tudok olvasni. Ha el kell olvasnotok valamit, csak szóljatok…
10. oldal - I. rész 1. fejezet (Geopen, 2012)
– Indián fejes pénzek – ezek indiánoké lehettek. Varázserejük van, és szerencsét hoznak azokra, akiké. Nem olyasmire gondolok, mint a sült csirke, ami váratlanul a szádba repül, hanem arra, hogy sokáig él az ember, egészséges, meg sok jó dolgozatot ír… komoly értéket jelenthetnek valakinek.
51. oldal (Geopen, 2003)
Amikor Jemnek már nem volt újdonság, hogy a nagypapa óráját hordja, sőt tehernek érezte, hogy egész nap vigyázzon rá, nem tartotta tovább szükségesnek, hogy ötpercenként megnézze, mennyi az idő.
90. oldal, 7. fejezet
Azt ajánlotta, hogy Jem vegyen le egy kicsit a hóember pocakjából, adjon seprűt a kezébe, és kössön rá kötényt.
Jem kifejtette, hogy ha megteszi, a hóember piszkos lesz, és nem lesz többé hóember.
– Mindenképpen csinálnod kell valamit – mondta Atticus. – Mégsem karikírozhatod ki a szomszédokat.
– Ez nem karikatúra – tiltakozott Jem. – Ez egészen olyan, mint ő.
– Mr. Avery valószínűleg más véleményen lesz.
98. oldal, I. - 8.
– Ha nem lett volna szabad vállalnod a védelmét, miért vállaltad?
– Több okból – mondta Atticus. – A fő ok, hogy ha nem vállaltam volna, nem járhatnék felemelt fejjel a városban, nem lehetnék képviselő, sőt neked és Jemnek sem mondhatnám többé, hogy valamit ne csináljatok.
– Úgy érted, hogy ha nem vállaltad volna el annak az embernek a védelmét, Jemnek és nekem nem kellene tovább hallgatnunk a szavadra?
– Igen, körülbelül úgy.
– Miért?
– Mert soha többé nem kérhetnélek rá, hogy megfogadd, amit mondok neked.
110. oldal - I. rész 9. fejezet (Geopen, 2012)
– Gyere, Scout! – mondta suttogva – rá se hallgass, fel a fejjel, és légy úriember!
148. oldal, 11. fejezet
Mr. Ewell valami obskúrus háború veteránja volt; részben talán ez, részben Atticus béketűrése késztethette arra, hogy megkérdezze: – Olyan előkelőnek érzi magát, meg se akar verekedni velem, maga niggerbarát fattyú? – Miss Stephanie szerint Atticus ekkor így szólt: – Nem, túlságosan öregnek – majd zsebre dugta a kezét és továbbment.
Miss Stephanie azt mondta, meg kell adni, Atticusnak néha van humora.
Jem és én nem tartottuk olyan mulatságosnak, amit hallottunk.
– Végre is – mondtam – valamikor Atticus volt a legjobb céllövő a megyében. Ha akarná…
– Jól tudod, hogy soha nem hord magával fegyvert, Scout. Nincs is neki – mondta Jem.
– Jól tudod, hogy azon az estén se volt nála a börtön kapuja előtt. Nekem azt mondta, ha fegyver van nálunk, ez csak kihívás, hogy valaki ránk lőjön.
315-316. oldal - II. rész 23. fejezet (Geopen, 2012)